Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

X. A pozsonyi evangelikusok küzdelme templomaik és iskolájuk megtartásáért

erőszakkal kiragadták és neki védelmet nyújtottak, a mi a vád utján kétségtelen beigazolást nyert, Zsigmond király decretumának III. cikkében, a. IX. pont szerint örökös hűtlenségben, összes ingó és ingatlan javaik elvesztésére úgyszintén fejvesztésre Ítéltetnek és elmarasztaltatnak. Ami a harmadik vádat illeti, hogy a király személyének képviselőjét és a pozsonyi káptalan egy tagját tettleg bántalmazták ; a mennyiben úgy a királyi fiscus vádelőterjesztése, mint a vádlottak önbeismerése és a tanúvallomások utján is beigazolást nyert, hogy bizonyos asszonyok előre megfontolt szándékkal emiitett férfiakat, kik megbízatásokban eljártak, ütöttek, vertek, leköpdöstek és kitaszigáltak és a pozsonyi polgárok nem engedték meg, hogy e nők fogságba helyeztessenek, sőt kijelentették, hogy inkább meghalnak, semmint ezt megengednék és igy azonosították magukat a hűtlenségi merénylettel, mindezekért ugyancsak örökös hűtlenségben elmarasztaltatván jószág és fejvesztésre Ítéltetnek. A katholikus pozsonyi polgárokat illetőleg, a mennyiben ezek ő felsége parancsainak engedelmeskedtek és úgy a magyar királyi kamara, mint a pozsonyi káptalan és a király elismerik, hogy nekik az ő felsége ellen lázadókkal semmi közös érdekük nem volt s így fejedelmük iránti hűségük és ártatlanságuk ez ügyben teljesen világos, minden vád alól teljesen felmentetteknek nyilváníttatnak. Azon másodrendű vádlottak végül, akik időközben ő felsége parancsaihoz alkalmazkodtak, és így a királyi ügyész ellenük a törvényes eljárást beszüntette, erre vonatkozólag hiteles igazolvánnyal ellátva, szabadon bocsáttatnak. E szerint az összes evangelikus polgárokat közön1) Sententia Posoniensibus Evangelicis Tyrnaviae a regia tabula pronunciata et quantum ex publice facta eiusdem praelectione memoria potuit retineri, fideliter calamo expressa.