Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)

X. A pozsonyi evangelikusok küzdelme templomaik és iskolájuk megtartásáért

valamennyien; amennyiben azonban császári parancs érkeznék, mely világosan meghagyja a pozsonyiaknak a templomok és iskola kulcsainak átadását, ennek feltétlenül engedelmeskednek és a felségnél kegyelmet kérnek. Ezen jegyzőkönyvi pontnak a szellemében kellett egy felségfolyamodványt is szerkeszteni. Csakhogy Szelepcsényi felfelé is, lefelé is az evangélikusokra nézve meg tudta hiusitani ezen állásfoglalásuk várható jó hatását. A polgárságnak ugyanis kijelentette, hogy a közösség nem terjed ki az összes evangelikus polgárokra, mert a legelőbbkelő evangélikusok tiltakoztak a Vittnyédyvel való solidarités ellen, az udvarnál beterjesztendő emlékiratba pedig olyan dolgokat is bevétetett a neki engedelmeskedő városi tanácsosokkal, a mi a polgárok kompromittálására alkalmas volt, és a mit Gondol városi irnok vallomása után e tanácsosok szégyennel be is ismertek. Közben a pozsonyi polgárság bécsi megbízottjai szorgalmasan eljártak a magyar kancelláriába, hogy a templomügyben a felségtől audienciát vagy Írásbeli határozatot kapjanak.*) Végre március 26-án azt a választ kapták, hogy a pozsonyi templomok és iskola ügyében Szelepcsényi teljes hatalommal felruházott megbízottja ő felségének, ő hozzá kell tehát fordulniok. Más szóval ki volt mondva, hogy a királytól hiába várják a megváltó szót a pozsonyi evangélikusok. Szelepcsényi nemcsak a pert indittotta meg ellenök, hanem itélőbirájuk is lesz, vagyis máris el vannak Ítélve templomaik és iskolájuk elvesztésére. Tudták azt a pozsonyi előkelő evangelikus családok s ezért a küzdelemből félreállanak, átengedik a tért a közép és alsóbbrendű polgároknak, a mesterembereknek és szőlőmíveseknek s ezzel hozzájárultak a katasztrófa gyorsabb bekövetkezéséhez, ') Reimundus Rimando i. m. Függelék : a pozsonyi evang. polgárok VI. Felségfolyamodványa a templomok és iskolák ügyében. 1672. március 26. litt. F.