Schrödl József: A pozsonyi ág. hitv. evang. egyházközösség története I. rész (Pozsony, 1906)
I. Pozsony a XVI. században
tunk, ha pór, mesterember, művész, kalandor, főúr és király, ellenség és hazafi már a messze távolban kereste szemével és ha megtalálta, megfigyelte és tanulmányozta az annyira jellegzetes pozsonyi várhegy ősi diszét, a négyszögű, bástyatornyos, hatalmas pozsonyi várat. A Fertőtől délre eső felföld, egés z Mo so nmegye, a Csallóköz legnagyobb része, a Rozália és a Lajtahegység egyes csúcsai, a hundsheimi és hamburgi gránitcsúcsok, a Kiskárpátok alatti róna képezik azon szinteret, melyen a pozsonyi vár képe uralkodik és viszont a meddig a szem a pozsonyi várhegyről elláthat. Ha összehasonlitjuk a Pozsony városáról és a várról a XVI. sz.-ban készült rajzokat egymással és a jelenlegi tényleges álftipottal, azon első meglepő eredményre jutunk, hogy az egykoruaknak mondott rajzok nagy eltérést mutatnak egymás között, tehát a valóságos helyzet megállapítására nem szolgáltatnak feltétlenül megbízható alapot. Sokkal tanulságosabb maga a rom, melynek segítségével legalább képzeletben megalkothatjuk magunknak a pozsonyi vár XVI. századi képét, ha azt az egykorú képekkel és históriai adatokkal összevetjük. Az egyik képen nincs meg a várnak délkeleti szöglettornya, hanem közvetlenül a déli oldal előtt egy köröndbástyával ellátott, lőréses várfal áll, mely megett valószínűleg várárok volt; a fal keleti végéhez közel volt a bástyakapu erkélyes kémlőablakkal ellátott toronynyal, a kapu alatt felvonó híd. Innét vezet egy főút a mostani délkeleti diszkapúhoz, mely ma, nem tekintve a föléje épített emeletet, csak kevés eltérést mutat a XVI. századikitól; e diszkapu valószínűleg Mátyás király parancsára készült. A várhegy maga délfelé lejtősebb mint napjainkban, a mit mutat azon körülmény, hogy a Dunával párhuzamos fal aljában egész a Vödricz előváros házaiig szőlők voltak. Maga a vár a XVI. század elején is, úgy a hogy Mátyás király korában restaurálták, nagy négyzetes alapí*
