Mesterházy Sándor: A Somogyi Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyházmegye története. Nagykanizsa 1932.

V. A türelmi rendelet után

aljától 1808-ban búcsút vett és Niklán letelepedett, itt élt, gazdálkodott, költeményeket írt és mint ev. egyházunk hűséges fia, egyházunkat is szolgálta, miről egyházmegyénk jegyzőkönyvei is többször említést tesznek. Mikor egyházunknak ez a büszkesége 1836-ban meghalt, ott temették el őt a niklai temetőbe. Hamvai fölé Somogy vármegye hazafias közönsége 1860-ban jun. 14-én nagy országos ünnepség keretében hatalmas emlékkövet állított, melynek déli részét lant díszíti a költő e soraival: „A derék nem fél az idők mohától A koporsóból kitör és eget kér." A felavatáskor az ünnepi beszédet dr. Székács József ev. püspök „az ország papja" mondta, Csel. 2. 4—8. alapján. Az ünneplő közönség minden rendű és rangú tagjára megrázó hatást gyakorolt beszédének különösen az a része, mellyel, — az elnyomatás ama gyászos idejében, — keseregve, intésül és buzdításul is emlékezetbe hozta a költő szavait: „Romlásnak indult hajdan erős magyar". Többen egymás nyakába borúltak, sírtak, zokogtak Az 1844-ben megindított unió-mozgalom ide is elhatott. Híveink válasza az volt, hogy továbbra is szilárdan ragaszkodnak a Krisztus evangeliuma alapján megírt: Ágostai hitvalláshoz. Mindjárt püspöki munkálkodásának kezdetén 1847ben meglátogatta Haubner Máté a somogyi gyülekezeteket. Örömmel fogadták őt a hívek mindenhol. És a lelkeket magával ragadni tudó püspök sok üdvös intézkedést tett a gyülekezetekben. Az ő ajánlatára fogadták el akkor az egyházmegye lelkészei a „Lutherkabát" viselését. Ilyenben jelent meg ő is a vizsgálaton, a templomokban. Az 1848-iki nagy idő somogyi népünk lelkéből is lángoló lelkesedést váltott ki. Sokan meghallották a haza hívó szavát és mint honvédek harcoltak a haza szabadságáért. Az 1848-ik évi szabadságharc vezéralakjai Kossuth Lajos, Petőfi Sándor és Görgey Artúr ev. egy-