Mesterházy Sándor: A Somogyi Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyházmegye története. Nagykanizsa 1932.

III. Az ellenreformáció

terebélyessé nőtt fája. Kiskomárom hamarosan ref. püspöki székhely lett és főiskolát is állított, melybe messze vidékekről is jöttek a tanulni vágyó ifjak. Ide Kiskomáromba 1634-ben, jun. 7-re Kanizsai Pálfy János, kiskomáromi ref. lelkész és dunántuli ref. püspök egyházkerületi zsinatot hivott össze, melyen megjelentek a gelsei és a somogyszentmiklósi ág. hitv. ev. lelkészek is. Majd 1636-ban ismét egyházkerületi gyűlés volt Kiskomáromban, hol a somogyi 19 református lelkész között megjelent a marcalii evangélikus lelkész: Végh Szakonyi János is, kit ref. kartársai a ref. egyházba való belépésre biztattak, de ő állhatatosan megmaradt evang. hitében. Megjelenésével inkább az együttérzésnek akart kifejezést adni. Bizony, hitviták a két protestáns felekezet férfiai között gyakran fordultak elő és tagadhatatlan, hogy ezek nagy hátrányára, kárára voltak a protestántizmusnak, de másrészről meg mindegyik fél annál inkább igyekezett egyházának szolgálatában buzgólkodni. És Isten a protestántizmusnak áldásait gazdagon árasztotta az ő népére. De nehéz idők következtek. III. Az ellenreformáció. A róm. katholikus papság a reformáció elterjedésének megakadályozása végett már 1523 és 1525-ben kieszközölte az országgyűlésnek azon kemény határozatait. melyek szerint Luther követői élet- és jószágvesztéssel büntettessenek, sőt megégettessenek. De ezeknek végrehajtására nem igen került a sor. Hiszen maga a királyné: Mária is az evangéliomi tanhoz vonzódott. Aztán Miksa király is rokonszenvvel viseltetett a reformáció hívei iránt; a protestáns fejedelmek várták is, hogy majd áttér; de ezt politikai tekintetből nem tette. Uralkodása alatt (1564—1576-ig) a Protestantismus, mint már említettük is, általánosan elterjedt az országban Azonban Rudolf alatt, ki 1576—1608-ig uralkodott.