A lőcsei evangelikus egyházközség története : A reformatio 400 éves fordulója alkalmából kiad. az egyházközség. Lőcse 1917.
ÁLTALÁNOS TÖRTÉNELMI RÉSZ - Az egyházközség kialakulása és fejlődése II. József koráig
24 templomot, megszállotta az azt környező temetőt s elkezdte keresni a hívatlan apostol csatlósait, akik azonban, szerencséjökre. még idején kereket oldottak. A zajongó, fenyegetőző tömeget, mely a kolostort akarta megostromolni, csak a beálló éjszaka oszlatta szét. Elszántságukat pedig a másnap Pozsonyból visszatérő küldöttségnek, a judicium delegatum eljárásáról hozott jelentése tette semmivé. A lelkészek száműzéséről, az előkelők vagyonvesztéséről szóló hírek és Diepenthal megjelenése, aki 50 katonával és 1000 környékbeli katholikus paraszttal jött a városba, az évek óta rettegésben élő, szomorú példákkal megfélemlített polgárság minden bátorságát elvette. Igy Bársonyék április 13-án minden ellentállás nélkül vették mindhárom templomot birtokukba. Nagy ünnepélyességgel beszentelték a nagy templomot, öt évre lelkésznek nevezték ki Pauernfeind Menyhért jezsuita atyát s másnap diadalmasan elvonultak. A legjobban jellemzi, hogy mennyire nélkülözte a protestánsok elleni eljárás a törvényszerűségnek még a látszatát is, az a mód, mellyel a lőcsei lelkészeket száműzetésbe küldték. Bársony prépost a templomok elfoglalása után a városban tartózkodó evangelikus lelkészeket és tanítókat maga elé hivatta s kétféle szerződést tartott eléjük. Az egyikben szigorú büntetés terhe alatt lemondhattak viselt állásukról, míg a másik aláírása által kötelezték magukat, hogy az országot tizennégy nap alatt elhagyják. Pár nappal Bársony eltávozása után a kassai kamarától szigorú parancs jött, hogy az összes pap és tanító, irta alá légyen bármelyik nyilatkozatot, rövidesen hagyja el az országot. Ennyit ért a császár nevében adott szó. Április 26-án szomorú menet hagyta el a várost. A négy lőcsei lelkészt, a nyolc vidékről idemenekült lelkészt és a tanítókat kisérték el zokogó hozzátartozóik és az egész város polgársága. A város végén levő kórházban a tanács még egyszer megvendégelte távozó lelkipásztorait, kik megáldották az itt maradókat s aztán bucsut véve hozzátartozóiktól, elindultak a szomorú számkivetésbe. A város 50 embert adott hozzájuk kíséretül a sziléziai határig. Az Urnák 1674-ik esztendejében, április hónap 26-án a lőcsei protestáns egyház templomaiból kiűzve, lelki vezéreitől megfosztva tért vissza falai közé az elválás még fel sem szikkadt könnyeivel szemében s az alkonyat árnyai sohasem késő biztonsággal bocsátkoztak egy némán zokogó városra.
