A lőcsei evangelikus egyházközség története : A reformatio 400 éves fordulója alkalmából kiad. az egyházközség. Lőcse 1917.
ÁLTALÁNOS TÖRTÉNELMI RÉSZ - Az egyházközség kialakulása és fejlődése II. József koráig
16 kész ugyanaz, akit évek óta megszoktak, de szava eltér attól, amit eddig hallottak tőle. Luther szelleme járta át a lelkeket, lengi át a templomot. Hangsúlyozzuk: a változás a lelkekben van, mert bár a lelkész és minden egyháztag öntudatosan, meggyőződéssel vallja magát protestánsnak, tudja jól, hogy most protestáns templomban van: a külső változás az istentiszteletben még sem olyan nagy. A 16. század első feléhen az egyházi szolgálat formája még nem egyöntetű és sok tekintetben közel áll a katholikushoz. A dolog természete szerint egy város lakosságának áttérése egy — ne feledjük — forrásban, kialakulásban levő, még teljesen meg nem állapodott vallásra, nem történhetik márólholnapra. Protestáns szellemű egyházak mereven ragaszkodnak egyes régi formákhoz, melyeket mások már elhagytak. Az ez iránybani fejlődés egyes fázisait elénk táró kevés adat egyik ismerője azt mondja: „Az istentiszteletnél s általában az egyházi szolgálatnál a részletekben szinte annyiféle a szokás, ahány evangelikus egyházközség volt". Persze ma már meg nem állapitható, hogy egyházközségünk ekkori életében mennyi volt még a régi s mennyi az uj eszme külső testtéválása. Ne is kutassuk. A mi szempontunkból nem is fontos. A rendelkezésünkre álló tény és beszerezhető adat az. hogy mind a három templomában Lőcsének az uj tan követői ültek. Vala pedig ekkor Lőcsének a következő három temploma: a Szt.-Jakab-templom, a minorita szerzetesek temploma, a mostani Kossuth Lajos-utcában és a Zárda-utcában álló, zárda mellett épült templom, melyet mivel a helybeli és a közeli falvakban lakó tót lakosság használt, tót templomnak neveztek. Ezt a három templomot a megváltozott szellem dacára, az uj ritus szerinti istentiszteletre használta a város protestáns lakossága. Tette pedig ezt azon a jogon, mert — mint mondtuk — a volt katholikus, most protestáns szellemű egyház egyet jelentett a város lakóinak összeségével s igy tulajdonosa lévén a templomoknak, paplakoknak s egyéb egyházi épületeknek: szabadon rendelkezett azokkal. De tehette ezt a város, mint a templomok patrónusa is. De facto tette, mert senki sem ellenezte és mindenki akarta: a hivek öszszesége és a lelkész. A szigorú hierarchikus szervezet dacára ugyanis ez időben a szabad királyi városoknak — sőt több kiváltságos földesúri köz*) Dr. Mikler Károly: Magyar evangelikus egyházjog. 31. 1.
