A lőcsei evangelikus egyházközség története : A reformatio 400 éves fordulója alkalmából kiad. az egyházközség. Lőcse 1917.

EGYHÁZI INTÉZMÉNYEK - 1. Herrmann Gusztáv kórház

139 megválasztását feltétlenül szükségesnek tartja, melyre az igazgatóválasztmány Prihradny Oszkárt választja meg igazgató-választmányi elnöknek. Dr. Polnisch Arthur, ki a kórház létesítése óta nagy tudásával, önfeláldozó munkásságával a szenvedő és a kórházban gyógyulást kereső betegek körül elévülhetetlen érdemeket szerzett, 1913. december 31-ével főorvosi állásáról lemondott. Az egyházközség dr. Polnisch Arthur főorvos lemondását nagy sajnálattal vette tudomásul s mélyen átérzett háláját fejezte ki odaadó, fáradtságot nem ismerő munkásságáért, melyet a kórház fennállása óta kifejtett. Érdemeinek elismeréseiil az egyházközség a Herrmann Gusztáv-kórház tiszteletbeli igazgató-főorvosának választotta meg, mely tisztséget haláláig, 1914. február 9-ig hiven be is töltölte. Elhunyta nemcsak az egész városban s megyében, hanem különösen egyházközségünkben nagy fájdalmat okozott, mert egyenes lelkével, ragyogó tiszta jellemével mindenki szeretetét vivta ki. Helyébe igazgató-főorvossá dr. Hritz Arthur választatott meg, ki maga mellé alorvosnak dr. Nagy Sándort vette. Az orvosi teendőket mindketten, egészen a háború kitöréséig, szakszerűen és teljes odaadással végezték. A háború kitörésekor mindkét orvos katonai szolgálatra hivatott be. Az orvosi teendőket egy ideig szives volt dr. Weisz Sándor városi tiszti főorvos ellátni, majd pedig sikerült az elnök közbenjárására, a Magyar VöröskeresztEgylet közvetítésével, a katonai hatósággal egy olyan megállapodást létesíteni, hogy a kórház meglevő ágyaiból 70 ágyat átenged a lőcsei katonai tartalék-kórház használatára, nehezebb mütétezendő sebesültek számára azon kikötéssel, hogy a Herrmann Gusztáv-kórház orvosi ellátásáról, a katonai tartalék-kórház parancsnoksága tartozik gondoskodni. így kórházunk, úgyszólván kizárólag sebesültek ápolására szolgált mindaddig, mig a lőcsei tartalék-kórház hirtelen el nem helyeztetett Lőcséről. Ezen időtől fogva december végéig, körülbelül két hónapon keresztül, egy kis szünet állott be a kórház működésében; a kórházban maradt kis számú beteg azonban semmiben sem szenvedett hiányt. Hálával és elismeréssel kell e helyen is adóznunk a kórházi bizottság elnökének, Prihradny Oszkárnak, azon igazán önzetlen, sőt önfeláldozó munkásságáért, melyet az igazgató-főorvos hadbavonulása után a kórház érdekében kifejtett, A kórház összes gondjai az ő vállaira szakadtak. De ő mindezen nehézségeket, dacára sokoldalú elfoglaltságának, •— a kórház iránti ragaszkodásból —