Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

III. FEJEZET. Az iskola viszonya az egyházhoz és államhoz

80 mondta ki a vallástanítás kirekesztését az iskolából és az összes iskolák államosítását. Közben egyre jöttek idegen tanulók más iskolákból, hogy tanítványainkat szervezkedésre bírják. A Barcsay-utcai állami gimnáziumból több ízben jöttek tanulók, hogy növendékeinket „beszervezzék az ifjúmunkások" közé; egy ízben pedig a Ferenc József-intézetből jöttek; utóbbiak azért, hogy ellenszervezkedésre bírják az ifjúságot. Az igazgató egyik félnek sem engedte meg, hogy tanítványainkat szervezkedésre bírja. A tanulók „beszervezését" a március 21-én kitört kommunista forradalom után már nem akadályozhattuk meg, mivel a Barcsayutcai ifjak azzal fenyegetődztek, hogyha nem engedjük meg, tengerészekkel veretik szét az ifjúságot. Akkor még csak ezeket használták terroristák gyanánt, akik magas napidíjakért, úri ellátásért minden gazságra kaphatók voltak. A hosszú háború nyomasztó öt éve annyira kimerítette és elfásította a lelkeket, hogy — Tacitus szavai szerint (Ann. XV. 61.) — az embereken erőt vett a „fatalis omnium ignavia", a végzetes közgyávaság, mely hamarosan néhány elvetemült kalandornak igájába hajtotta az egész társadalmat. A katonaság és rendőrség behódolása a polgárságot teljesen védtelenül hagyva, nemcsak kiszolgáltatta a terrornak, de a szó szoros értelmében martalékul dobta a leghitványabb rablószervezetnek, mely önző célokért valaha is összeverődött. Az első forradalmi kormány jó eleve gondoskodott arról, hogy a polgárságot lefegyverezze. Be kellett szolgáltatnia, akinek esetleg volt, egyetlen revolverét is és most már párjával osztogatták a puskákat és revolvereket munkáslegényeknek, serdületlen inasoknak. így kezdődött a legborzasztóbb, legádázabb osztályuralom. A forradalmi kormányzótanács március 30-án közölt rendeletével a többi nem állami iskolával együtt a mienket is „átvette", később pedig csak szóbeli közléssel főgimnáziumunk községi iskolává lett. Március 31-én jelent meg a népbiztosság kiküldötte, hogy iskolánkat forradalmasítsa. Ez a lázító politikai megbízott a testületet előbb szellemi, később testi terrorral fenyegette meg. A tanítás e mozgalmas időkben már megbénítva folyt. Április 1-én be kellett szüntetni a vallástanítást és helyette a szociológia lett a fő- és irányadó tantárgy. Még az óra előtti imádkozást is megtiltották s ezzel minden vallásos tevékenységet meg kellett szüntetnünk. Attól kellett tartanunk, hogy a tanterem falai közül minden kiszivárog, mivel a forradalmasító „elvtárs" felszólította a tanulókat, hogy tanáraikat azonnal jelentsék fel, ha olyan nyilatkozatot tesznek, amely ellenkezik a „proletárdiktatúra" eszméjével. Május 23-án a közoktatási népbiztos az igazgatót, meghagyva őt a tantestületben, állásától felmentette és egy községi kereskedelmi iskolai tanárt nevezett ki főgimnáziumunk vezető-