Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

I. FEJEZET. A gyülekezet és az iskola keletkezése

18 Luther Márton és hazai úttörőink emlékmüvével kapcsolatos monumentális templomot építsünk. A tetszetős és a nagy időkhöz méltó javaslat megnyerte a gyülekezet hozzájárulását, de az egyre nehezebbé váló politikai és gazdasági viszonyok mindinkább hátráltatták a megvalósítást ; majd a közbejövő háború a szép tervet hosszú időre meghiúsította. Mostani helyzetünkben örülnünk kell, hogy hajdani bölcs, hitbuzgó elődeink 100 év előtt e templomot megépítették ; s mindnyájunk őszinte kívánsága, hogy elődeink hitbuzgóságához méltó külsőben és belsőben legyünk képesek fenntartani. De emellett újabb célja is van egyházunknak s boldogok leszünk, ha célunkat elérve templomot építhetünk kelenföldi, kőbányai és angyalföldi testvéreinknek is, mint ahogy egy új templomot már sikerült egyházunknak megépítenie a Vilma királynő-úton, új gimnáziumi épületünkkel kapcsolatban. Az egyház belső békéjét két ízben zavarta meg a tót testvérekkel való viszály. Az első Kollár János lelkész személye körül forgott és 1834-ben végződött be; a másik vita a Józsefvárosi telek miatt folyt és 1854-ben fejeződött be azzal, hogy a tótoknak használatra átengedték a telket. Úgy az első, tíz évig tartó viszály, mint az öt évig tartó második is, a magyar és német tagok engedékenysége és békeszeretete folytán a tótok sikerével végződött. Az 1834-iki ünnepélyes szerződés igazgatásában egy, de istentiszteletében, a nyelvre nézve hármas gyülekezetet — három külön lelkészi hivatallal — állapított meg. A gyülekezet később növekedvén, elvált a pestmegyei esperességtől és külön budapesti esperességgé emeltetett. A tót ajkúak kiválása után 1855-ben az addig közös gyülekezet átengedte nekik a Kerepesi-, (a mai Rákóczi) úton levő közös telket; gyülekezetük számára pedig tizenkét magyar-német tag még tizenkétezer pengő forintot is lefizetett s az elhagyott anyagyülekezet még a közös adósság alól is felmentette. „A magára maradt — hit-, szeretet- és reményben egyesült magyar-német gyülekezet, ezen idő óta szembetűnő áldással működött." A gyülekezet egyébként eredetileg teljesen németnyelvű volt. 1825-ben kezdték követelni az egyház magyar nemes tagjai, hogy magyar lelkész választassák és magyar istentiszteletek tartassanak, minthogy a gyülekezet alapításában a magyar nemesség tevékeny részt vett. Sajnálattal látták, hogy 1821 óta évenként csak három magyar istentiszteletet tartottak. Számuk hosszas egyezkedés után 1833-ban már tizenkettőre emelkedett, de a magyar egyháztagok hő vágya csak akkor teljesült végre, midőn az 1836-ban megszervezett magyar egyház élére az első magyar lelkészt, Dr Székács Józsefet 1837. november 12-én hivatalába iktatták. A mai időkben úgy a magyar, mint a német gyülekezetnek van külön egyháztanácsa, presbitériuma és á közös ügyek intézésére kiküldött iskolai- és gazdasági bizottsága, ezek fölé van rendelve a két egyháztanács tagjai közül Viszályok a lilekezetben l gyülekezet jellemzése