Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.
VII. FEJEZET. Az iskola vagyona
167' német egyházunkra hagyta, valamint e vagyon kezelését is erre a egyházra bízta. Kijelölte végrendeletében azokat a célokat is, melyekre e vagyon jövedelme fordítandó lesz. Így végrendeletében határozottan kifejezte, hogy ebből a vagyonból oly alap létesíttessék, melynek jövedelméből hat lelkész és tanár évenként 60—105 forintnyi, nyolc lelkész és tanár szegényen maradt özvegye pedig 31—63 forintnyi segélyben részesüljön, az ezen alapon felül megmaradt hagyatéktömeg ismét mindaddig tőkésíttessék, mígnem annak kamataiból a pesti főgimnáziumban három, a soproni és pozsonyi lyceumokon ellenben két-két tanszék feállítandó leszen. Ennek a kétrendbeli fejedelmi alapítványnak értéke ingatlanokban (két pesti ház), pénzben és ingóságokban, az akkori becslés szerint, közel százezer forintot tett. Bár e végrendelet német nyelven van írva, mégis szép magyar nemzeti szellem élt a nemes végrendelkező úrasszony kebelében, ami végrendeletének különösen két pontjából tűnik ki, melyet érdemesnek találunk e helyütt is közölni és megörökíteni. A végrendelet 7. pontja így szól: ,,Ein Capital von 300, sage Dreihundert fl. Mze, bestimme ich dazu, dass die Interessen hievon gleich getheilt werden sollen zwischen dem ungarischen und deutschen Prediger der evang. Gemeinde zu Pest, mit dem Bemerken jedoch, dass da das Wohl des Vaterlandes erheischt, dass die Fortschritte der Nationalität nicht nur gehemmt, sondern lieber aus allen Kräften befördert werden, sie ebenfalls ihr möglichstes beitragen sollen, die ungarische National-Sprache zu erweitern und zu befördern." — A végrendelet 1. pontja a következő, különösen a mai időkben nagyjelentőségű és tanulságos nyilatkozatot tartalmazza: „Da die traurige Erfahrung zeigt, dass oft Prediger und Professoren aus Altersschwäche oder auch chronischen Krankheiten, oder Geistesschwäche ihrem Amte gehörig zu entsprechen unfähig sind, ihre geringen Mittel aber zu ihrer Versorgung nicht hinreichen, erheischt es die Menschenliebe, dass für solche verlassene Arme christlich gesorgt werde. Somit wird jener Ausschuss solchen unbehülflichen, und durch glaubwürdige Zeugnisse wahrhaft dürftig befundenen Predigern und Lehrern (jedoch nur von Gymnasial- oder höheren Schulen) aus allen Superintendenten Ungarns, mit Ausnahme jener Antheile, die sich durch das Phantom-Slavia von Ungarn abzusondern wünschen, — sechs an der Zahl, jedem per sechzig, achtzig, höchstens aber per Einhundert Gulden C. M. jährlich verabfolgen lassen." — Ebből a végrendelkezésből is kitűnik, hogy egyházunknak már a harmincas, még inkább a későbbi években a panszlávokkal erős küzdelme volt. Egyházunk a nemeslelkű hagyományozok tiszteletére és hálájának irántok való kifejezése céljából, midőn a nemeslelkű Glosius Artner Sarolta (1853-ban 73 éves korában) elhunyt, ugyanezen év május 12-én fényes G/ösws-ünnepélyt rendezett,
