Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

VI. FEJEZET. A tanulóifjúság

157' Ifjúsági Segélyegylet. A főgimnáziumi Ifjúsági Segélyegylet 1866-ban abból a célból alakult, hogy szegényebb sorsú tanulókat írószerekkel és könyvekkel ellásson, amit mind a mai napig az egyesület főfeladatának tekint. Eleinte az egyesület tevékenysége anyagi eszközeinek fogyatékossága miatt nagyon szük keretek között mozgott s csak 1870-től kezdve van az iskola életében nagyobb szerepe. Kezdetben minden teendőt s így a pénzkezelést is az ifjúság részéről választott tisztviselők végeztek, a felügyelő tanárra pusztán az ellenőrzés feladata hárult, míg végre az 1883—84-ik iskolai évtől kezdve a pénztárkezelést a tanár-elnök vette át. Alapszabályai az egyesületnek az 1899-ik évtől kezdve vannak s ezek szerint az egyesületnek a feladata, hogy a főgimnázium szegénysorsú, jó magaviseletű, szorgalmas s kellő előmenetelt tanúsító növendékeit valláskülönbség nélkül támogassa. Ezt a feladatot az egylet jegyzőkönyveinek, számadásainak s iskolánk Értesítőinek tanúsága szerint fennállása óta mind a mai napig, anyagi eszközeihez mérten, pontosan teljesítette és igy sok iskoláztató szülőnek gondjait enyhítette. Különösen nagy jótétemény az egyesület által fenntartctt könyvtár, mely a hozzá folyamodó ifjakat iskolai könyvekkel látja el. Az 1922—23. tanév elején 216 tanuló kapott ezen egyesülettől használatra tankönyveket; összesen 2719 darabot. Hogy ez, kivált a mostani súlyos helyzetben mit jelent, bővebben fejtegetni felesleges. Az egyesület felügyelő-tanárai, illetve tanárelnökei voltak, 1866-ban Greguss Gyula, 1867—68-ban V. Horváth Zsigmond, 1869—72-ig Mauritz Rezső, 1873—74. Scholtz Ágost, 1875—92. Ráth Arnold, 1893—95. Dr Petz Gedeon, 1896-tól mostanáig Dr Tóth Kálmán. Az egyesület könyvtárának vezetői voltak : az intézmény megalapításától 1909-ig, 23 éven keresztül Ulbrich Sándor, az 1909—10 tanév elejétől kezdve Dr Kubacska András. Dal- és Zeneegyesület. Intézetünk százéves örömünnepe egybeesik a Dal- és Zeneegyesület ötvenéves jubileumával. Midőn 1872—73-ban megnyílt a nyolcadik osztály, Elischer József tanár megalakította a „DalárdáM, mely Schmid (Szönyi) Tódor karnaggyal az élén 1873. márc. 7-én szerepelt először a nyilvánosság előtt. Négy évvel később már „zenekar"-ral bővülve tartott hangversenyt és 1882 óta hivatalos neve: Dal- és Zeneegyesület. Elischer távozása után (1883), kilenc éven át Weber Rudolf volt a tanár-elnöke, aki elsőrangú művészek bevonásával évente nagysikerű, jótékonycélú koncerteket rendezett. 1892 óta Rátz László állott megszakításokkal 17 éven át az egyesület élén; nevéhez fűződik a gazdag könyvtár és kottatár (jelenleg 683 drb.) megalapítása és ugyancsak az ő kezdeményezésére, csupán tagok vagy volt tagok szerepeltek az ünnepélyeken. A beállott nagy föllendülés igazolta ezt az újítást, növelte a tagok buzgalmát és volt tanítványok sok-sok éven át lelkesen támogatták közreműködésükkel az egyesületet. Elmondhatjuk, azóta lett intézetünknek egyik legszámottevőbb egylete. 1907 után három éven át Oppel Imre, majd utána nyolc éven át Dr Böhm Dezső volt tanárelnök és a zenekar vezetője, lemondása óta évenkint változtak a vezetők. Az énekkart legtovább Szönyi Tódor, Morascher Hugó és Erődi Ernő