Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

VI. FEJEZET. A tanulóifjúság

137' bei vorkommenden Differenzen verständigen sich beide, oder lassen noch einmal den fraglichen Knaben antworten." Tehát amint Schedius tantervéből látszik, a nyilvános vizsga előtt külön osztályozó vizsgát, úgynevezett censurá-t tartottak. Azelőtt azonban a censurák még nem voltak szokásban, de a tanárok maguk is érezték, hogy maga a nyilvános vizsga nem nyújt elég tapasztalatot annak elbírálására, hogy a tanuló képes-e arra, hogy tanulmányait a következő felsőbb osztályban folytathassa. Erre vonatkozólag a helyzetet élénken megvilágítja Kanya 1832. június 11-én kelt Bericht-je a 3-ik osztályról: „Man müsste die Schüler, welche aus einer Classe in eine andere translocirt werden, unmittelbar vor der Translocation einer strengen Prüfung unterwerfen, ob sie auch wohl jene Fähigkeiten besitzen, welche zum Fortschreiten erforderlich sind. Da dies aber bei uns noch bis jetzt nicht der Fall war, so waren auch unsere Berichte, meiner Meinung nach nur einseitig, indem sie nur immer das angaben, wie viel von unserer Seite geschehen sei

: ob aber unsere Schüler auch unsere Lehren auffassten, darüber haben wir geschwiegen oder wenigstens nicht so beriehtet, dass man unseren Berichten nach sich ein treues Bild unserer Schule machen könnte. ,,Wir haben ja unsere Semestraiprüfungen" höre ich sagen. Allein schon lange wissen wir Lehrer, was wir von Prüfungen zu halten haben, welche vor einem gemischten Publicum in Zeit von 3 Stunden zeigen sollen, was während eines halben Jahres vorgenommen wurde. Auch ist der Ort nicht da, wo man, ohne den Lehrer zu compromittiren, sein Urtheil unbefangen und unumwunden aussprechen dürfte. Leicht können die in das Innere nicht eingeweihten Zuhörer die den Schülern gemachten Vorwürfe nach Regel-percutitur catulus, ut sapiat leo — dem Lehrer zurechnen. Und wehe der Schule, deren Lehrer öffentlich an ihre Pflicht und Schuldigkeit ermahnt werden müssen!" A nyilvános vizsga az iskola ünnepe volt, s hogy milyen hangulatban lehettek elődeink mikor Mária Dorothea megjelent 1822-ben a vizsgán, azt Kanya 1840-i beszédének szavai sejtetik. (Lásd a 23. lapon.) Az ilyen vizsgákra, mint ünnepre készült úgy az ifjúság, mint a tanárok, hogy bemutassák munkásságukat az egyházi elöljáróságnak és az érdeklődő szülőknek. 1848. február 28-án a Schulcommission azt határozta, hogy a nyilvános vizsga olyan legyen, mint egy ünnep, de csak nyáron tartsák és előtte legyen a Translocationscensur. Ez ez ünnepi hangulat érezhető azokon a vizsgaprogrammokon, melyek iskolánk első évtizedeiből reánk maradtak. A nagy, merített ívpapirosokra irt vizsgarendek ünnepélyes alakjukkal elárulják, hogy mily gonddal és figyelemmel készültek; némelyik közülök valóságos kaligraphiai remekmű; egyik A vizsgarendek