Hittrich Ödön: A Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium első száz esztendejének története. Budapest 1923.

VI. FEJEZET. A tanulóifjúság

132' A tanulóifjúság száma évről-évre növekedvén, a protestáns tanulók helyének biztosítása végett kimondotta az egyház, hogy a három első napon csak protestáns vallású tanulók iratkozhatnak be; miként ezt egyéb tudnivalóval Teichengräber igazgatónak 14. mellékletünkben közölt beiratási hirdetménye híven elmondja. Az ötvenes években a k. k. Statthalterei a beiratásokra is kiterjesztve figyelmét, utasította az igazgatót, hogy különös gonddal vizsgálja meg az olyan tanuló iratait a felvételnél, kinek tanulmányaiban megszakítás volt. Ez az intézkedés a volt honvéd tanulók ellen irányult. Katholikus tanulók felvétele ebben az időben ismét meg volt tiltva. Az iskola népessége mégis egyre növekedett, amint az 1851 —52-i iskolai évről szóló Bericht közli, hogy bár a tótokkal folyó viszálykodás az iskola iránt való érdeklődést is háttérbe szorította „Doch der Andrang zu unserer Schule wurde plötzlich besonder? von Seite der unbefangenen Fremden so gross, dass unsere Lehrsäle kaum im Stande waren die Schüler und Schülerinnen zu fassen und mehrere aus Mangel an Raum fortgeschickt werden müssten". A felvételre való ajánlásra 1863-ban, mikor tudniillik az elemi iskola igazgatását elválasztották a gimnáziumétól, az elemi iskola igazgatója külön szabályozott jogot kapott. Az izraelita tanulók száma egyre nőtt, mivel a beiratásra idejében jelentkeztek; erre vonatkozólag az 1864. okt. 11-i iskolabizottsági jegyzőkönyvben ezt olvassuk: 1. — „sajnosan kell megjegyezni, hogy éppen idevaló szülők, sőt presbiterek gyermekei csak a mult hó végén, sőt a folyó hó elején jelentkeztek". Midőn ezután az Iskolabizottság az izraelita tanulók felvételét korlátozni akarta, az izraelita szülők a Presbitériumhoz appelláltak az ellen, hogy gyermekeik az I. osztályba nem vétettek fel. A Presbitérium fenntartotta az Iskolabizottság határozatát, csak azokkal tett kivételt, akiknek testvérei már idejárnak, hogy kisebb fiút ne kelljen más kísérővel más iskolába küldeni. A felvételi vizsgáról iskolánk életében először 1871-ben van szó, midőn a pesti reáliskola a mi volt elemi iskolánk növendékeitől felvételi vizsgát követelt. Ezt a dolgot a Presbitérium úgy fogta fel, mint az elemi iskola sérelmét és magyarázatot kért a tanfelügyelőségtől. A következő évben gimnáziumunkba is behozták a felvételi vizsgálatot az igazgató javaslatára, aki részletes statisztikai kimutatást készített azon elemi iskolákról, melyeknek volt növendékeit a mi első gimnáziumi osztályunkban megintették, vagy akik az első félév végén meg is buktak. A testület az igazgató javaslatát magáévá tévén, felterjesztette a Presbitériumhoz, amely elfogadta; de azzal a kikötéssel, hogy a Deáktéri elemi iskola végzett növendékeit e vizsgálat alól felmenti. Később, 1876-ban ezen határozatát úgy módosította, hogy a Deák-téri tanulók közül csak azokat menti fel, akik a negyedik elemi osztályt „jó" eredménnyel végezték. A felvételi vizsga azonban néhány év múlva kiment a gyakorlatból, mit valószínűleg az elemi iskolák jobb tanítási eredményének kell tulajdonítanunk. á felvételi vizsga