Geduly Henrik: Nyíregyháza az ezredik évben. Nyíregyháza 1896.
III. A város élete
87 ségtér képezi. Innen ágazik szét a belváros a következő utczákba: Szarvas-utcza, Kígyó-utcza sarkalatáig mindkét oldalon, sip- tokaji-uteza a csillag vagy bundi korcsmáig; vízi- és nj-utcza mindkét oldala, kereszt- holló- és Kossuth Lajos utczákból a keresztközőkig terjedő útezarészek mindkét oldalon, Körte-utczából a másodközig terjedő rész mindkét oldalon, a nádor-utezának 4—4 első háza mindkét oldalon, pazonyi-uteza a gémes kutig mindkét oldalon, nagy-kállói-, iskola-, vármegyeház-uteza és tér egészen, debreczeni-utcza a háromrózsáig, Széchenyi-tér, városház-uteza, egyház-uteza, Eötvösés kereszt-uteza, valamint a vasuti-út egészen, Szent-Mihályi utcza a sertéspiaczig. A többi részek, egészen a vámházakig, külvárosoknak vétetnek. Ezenkívül jönnek a tanyák. Az utczák elnevezéséből látható, hogy városunk leginkább az illető hely fekvése, vagy jellege, vagy használhatósága szerint nevezi el egyes területeit. A személy-kultusznak csak három esetben, illetve a Ilatzel-tért is beleszámítva, 4 esetben áldozott : Széchenyi, Kossuth Lajos és Eötvös emlékét örökítvén meg földjén. Kovách Gyözo főszámvevő. Született Nyíregyházán 18G7. julius 2-án. Atyja Gergely kir. jbiró volt. Elemi iskoláit itt, középiskolai tanulmányait itt, Iglón és Eperjesen végezte, hol az önképzőkör főjegyzője is volt. Hajlama a gazdasági pályához vonzotta s ezért az 1885. évet Gr. Dégenfeld G. szegegyházi birtokán tölti mint gyakornok. 1867-ben a m.-óvári gazdasági akadémia oklevelét szerzi meg. 1890. évben lép Nyiregyháza város szolgálatába mint számgyakornok, 1892-ben alszámvevővé, később az államszámviteltanból levizsgázván, 1895. évben Nyiivgyháza főszámvevőjévé és törvényhatósági bizottsági taggá választat ik. Tartalékos tiszt a közös hadsereg kötelékében. Kiválóan pontos, lelkiismeretes hivatalnok. Mintaszerű rend uralkodik mindenütt, hol az ő keze munkás. Hivatalát elvben megemlíti már ama kiváltság-levél is, a melyet V. Ferdinánd 1837-ben, Nyíregyházának rendezett tanácsú várossá emelésekor adott ki, — tényleg azonban csak 1850-ben talál-