Geduly Henrik: Nyíregyháza az ezredik évben. Nyíregyháza 1896.

I. A múltból

15 jövedelmét, a mely neki ez alapítványból jutott, köteles lesz egy felállítandó íogyinnásium fenntartására fordítani. Hát ezzel az alapítványával, a melynek jövedelméből minden felekezet hatalmas köznevelési czélokat tudott megvalósítani s a mely nélkül a ma már virágzó, államilag segélyezett ev. főgymnásium még mindig aligha nem a kegyes ábrándok világába tartoznék: Nyiregyháza város akkori közönsége oly fényes bizonyságot tett arról, hogy a kor szükségleteit felismerte s oly nagylelkűséget tanúsított, hogy lehetetlen előtte még most is és mindenkor meg nem hajtanunk a hála és elismerés lobogóját. A hatvanas évek küzdelmeinek megfestéséhez méltán választhatnék ama színeket, a miket a festő a pirkadó hajnal megábrázolásához választ. Egy oldalon a nap ki-ki lövellő fénysugárai, — más oldalon még ború és vihar. Az alkotmányos élet is ilyen hajnalkort ért ezelőtt negyedfél évtizeddel. Egy darabig úgy látszott — nap támad — majd ismét felhőkbe borult az ég. És az éjjeli madarak újból elkezdték ijjesztő kiáltásaikat. A pátens küzdelmei lángba borították Nyiregyháza népét is, — harcz, elkeseredett liarcz volt, a melyben végre is a jó ügy, a hazafias párt ügye győzött. A millenáris év felbuzdulásához volt hasonló az a lelkesült hangulat, a mi atyáink szivét az alkotmányos élet rövid időszakán át eltöltötte. Aztán jött újra s ki tudja — hányadszor? — a keserű kiábrándulás. Az alkotmányos élet a vármegyék termébe szorult, — az utolsó védbástya falai közé. Itt vívta meg Nyíregyháza is azt a küzdelmet, a melynek végén a vármegye hivatalosan kijelentett székhelyéül tekinthette magát. (Nagykállói megyegyűlés, 1807. nov. 7. 23 szótöbbséggel). Egyébként a hatvanas évek is sok oly intézménynek adtak életet, és sok oly intézkedést foganatosítottak, a melyek ugyan a kor elutasithatatlan követelményei voltak, de — s épen ezért — a jövőre is kiható fontossággal bírtak, így megalakult gróf Lónyay Menyhért elnöklete alatt a ma is virágzó, hatalmas arányokban működő „ Takarékpénztár

M, majd a később szomorú véget ért „Iparhanh" ; a „Sóstó"-t, ezen