Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

Előszó

Midőn az anyag, ugy a hogy, már együtt volt, előállott a másik nehézség, az ugyanis, hogy az összegyűjtött anyagból mit vegyek fel s azt hogyan írjam meg? Es itt tekintetbe kellett vennem azt, hogy e kis müvecske leginkább a tótkomlósi nép számára lesz irva, tehát igyekeznem kellett lehetőleg azon anyagot dolgozni fel, mely e nép társadalmi, foglalkozási s felfogási körének leginkább megfelel s igyekeznem kellett azután lehetőleg egyszerűen, világosan s minden czikornyát óvatosan kerülve, írni, hogy azok, a kiknek Íratott, megérthessék. Mert ha a történelem nemcsak a múltnak megszemélyesítője, hanem a jelennek oktatója s lelkesítője is, akkor kell, hogy azok, kik a történetet olvassák, értsék is, mert lelkesülni csak azon lehet, mit az ember szivével és lelkével felfoghat. Innen van, hogy e műben, különösen a hol a közgazdasági dolgokról van szó, egyrészt oly részletek is foglaltatnak, melyek a történetíró előtt csekély vagy talán éppen semmi becscsel nem birnak, de a komlósiak előtt, mert apáikról van szó, közvetlen érdeküek; másrészt pedig, hogy oly részletek elmaradtak, melyek a mű történeti becsét emelhették volna. Ezekben némileg rámutatok magam e mű némely hiányaira, melyek érzem és tudom, számtalanok, de a melyeket mindazonáltal sem erőm csekélységével, sem hivatalos teendőim sokaságával teljesen igazolni nem igyekszem, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy ha valaki önmagára vállal egy vagy más munkát, kivált hogyha azt nem anyagi érdekből, nem pénzért, hanem népe iránti önzetlen szeretetből, minden jutalom nélkül teszi, annak a tehetség netáni hiányát szorgalommal, az idő rövidségét pedig kettőzött munkával kell pótolnia.