Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

IV. FEJEZET. A község története a jelen században 1848-ik évig

— 56 — tani fő szükségnek tartynk; azért ezeknek hü fentartását szivére kötyük nevezett Helységeinknek, kellt mint feil ebb — kiadta Mansperger Fridrik m. k. Ao tuarius.

a Az ilyen Uradalmi rendeletek nemcsak a közös tanácsból származtak, de néha egyik vagy másik földes ur a maga nevében is tett olyan intézkedéseket, melyek a lakosok jólétét, vagyon biztonságát szilárditani voltak hivatvák. így, hogy csak egyet emlitsünk : Szentkátolnai Oseh Ferencz 1818-ik évben Szentandrásról keltezett s Komlósnak szóló következő uradalmi rendeletet adja ki : „Minthogy nem kevés szomorú példákkal, az Utzákon és Takarmány körül való szabad pipázásból történhető rettentő félelmes, 's káros következések nyilván bébizonyithatók : és minthogy a Helység utzáin keresztül széltibe, Gazda, szolga, sőt gyermekek is szabadon pipáznak minden tartózkodás nélkül, melly esetbül ámbár Isten Különös gondviselésébül, hogy ezen falú eddig, ekkoráig a Tűz pusztító ereitől ment volt, építeni nem lehet; hogy minden szoros fellvigyázás nélkül, ezentúl is az Isten menten fogja tartani. — Gerjesztetődjünk téhát Tóth Komlósi érdemtellyes Elöljárók ! E leg szükségesebb Tárgy iránt olly szoros fellvigyázás, rendszabásaira, másokon meg történt szomorú példák után, mint a mellyekre, a Tűz által végpusztulásra jutott sok szegény Helységek, Városok, tulajdon saját Károkon gerjesztetődtek ; mert igaz közmondás az : Jobb mások példáján, mint tulajdon maga kárán tanúlni. — Arra való nézve igen szükségesnek látom, és az annélkül is Ügyes Tóth Komlósi Elöljárókat ezennel emlékeztetni Kívánom : hogy a most