Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

XIV. FEJEZET. Az 1896-ik év, mint örömév Tót-Komlóson

— 409 — Rövid történelmi bevezetés után jelezte, hogy 1746. évben a község első lakosai itt letelepedvén, vagyon és lelkiismeret szabadságának teljes tudatában szorgalmas méhekként azonnal munkához láttak. Tudták, hogy a munkától kérges tenyérben nagy kincs rejlik. Hasonlók valának a termőfához, mely jó gyümölcsöt hoz, sebes folyású patakhoz, mely épen mert gyors, vizével üditőleg hat emberre, növényre egyaránt. Ámde az itt letelepedettek nemcsak a község, de egyúttal az egyház-alapításra is gondoltak, hogy az Ur ezen Sionán is lengjen Krisztus evangeliomának lobogója. Meg voltak győződve ugyanis, hogy a ki csak a testiekre gondol, hasonló a héjat gyűjtő s magot elhányó gyermekhez s ama gazdához, ki a jó földet teljesen elhanyagolván, a szomszéd hitványabb földre forditja teljes szorgalmát. Az első lakosok okosan kezdték s ezért nem érte őket csalódás. S midőn 150 év után az utódok hálás szivökben megujitják emiéköket, Isten megsegitő kegyelmén kivül, lehetetlen, hogy tetteikre ezen legjobb tanukra ne gondoljanak. Poraikat fedő hantokat bár régen befedte az idő moha, nem szabad hogy emiéköket a feledés fátyola takarja. Es mint Sámuel Masfa és Sen közé emlékkövet tett és elnevezé Eben Ezernek, mert mondá: „ Mindeddig megsegített az Ur!" ugy a tót-komlósiak is az elmúlt és a jövő 150 év határánál emeljenek emlékkövet sziveikben: Hálás szíveli emlékkövének mi legyen a felirata ? Az első oldalon: Áldjad én lelkem az Urat és el ne felejtkezzél semmi jótéteményeiről (103 Zsolt. 2 v.) A másik oldalon: „Istenhez közelgetnem ne-