Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.
XIV. FEJEZET. Az 1896-ik év, mint örömév Tót-Komlóson
— 408 — eltartott. Vacsora után a vendégek megtekintették a kivilágítást, a melynek egyik legszebb részét a templom belsejének, különösen pedig az oltárnak kivilágítása képezte. Igen kedves benyomást tett magának a torony erkélyének nemzeti szinii pohármécsesekkel történt kivilágítása, valamint a torony kerek ablakának a község czimerét ábrázoló transparentje. A kivilágítás, melyben nemcsak a köz-, hanem a magán-épületek is részt vettek, bár nem volt valami nagyszabású, mégis az ünnepségeknek kedves kiegészítő részét képezte épen ugy, mint a kilenczórai harangozás utáni ének a torony erkélyén. Az első nap voltaképen csak előjátéka volt a másnap következett főünnepségnek. Sept. 20-án vendégeink száma részint Orosházáról a reggeli vonattal, részint a közeli községekből: Alberti, Pitvaros, Ambrózfalva, Majláth, Tót-Bánhegyes s Földvárról kocsikon érkezettekkel megháromszorozódott. Ugyanis e községek legnagyobb része nemcsak küldöttségileg az elöljáróság kiküldése, hanem egyesek megjelenése által is erősen vala képviselve. A Sept. 20-iki ünnepségek leglényegesebb részét az ünnepi isteni tisztelet képezte, mely 8 órakor vette kezdetét, de már 7 órakor a község minden tájáról tódult a nép a lobogókkal s virágfüzérekkel feldíszített templomba s már 8 órakor zsúfolva volt az ugy, hogy még a karzatok feljárói is telve voltak ájtatos hívekkel. A szokott „Kyrie," egy alkalmi ének s „Credo" eléneklése, közben pedig a liturgiának, melyet Gajdács Pál végzett, befejezése után Czinkotszhy Márton alberti lelkész, mint azon egyház lelkésze, mely a komlósi egyháznak gyermeke, leánya, lépett a szószékre; tót nyelven tartott beszédének vázlata a következő:
