Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

X. FEJEZET. Községi és társadalmi élet

— 309 — a másik után magyar szabású ruhával s a nők is miként kezdtek szélesebben öltözködni s hosszú ruhát viselni, mind ennek felsorolása messze vezetne s csak annyit emiitünk meg, hogy ruházatuk addig, mig a mostani viseletté fejlődött, sok változáson ment keresztül. Alapszínét, a sötétkéket azonban, mint a tót nép komolyabb természetének, a protestáns vallás egyszerűségének jobban megfelelőt, egész mostanáig megtartotta, Horváth Sámuel a 40-es évek tót-komlósi népviseletéről ezeket mondja: „1844-ben, midőn Komlósra kerültem, az előkelőbb gazdák fehér posztókabátot és sötétkék szinü nadrágot viseltek világoskék zsinórzattal, a szegényebbek pedig valamennyien ködmöntA menyecskék fehér fátyolos, széles, tarka, hosszan lelógó pántlikákkal feldiszitett főkötőkben jártak, vig an ójuk sarkig ért. Téli felső öltönyül attilaszabásu báránybőrből készült ködmön, az időseknél rókaprémes mente szolgált". A komlósi nép mai viselete, a mint emiitettük egészen magyaros. A férfiak magyaros kalapot, lobogós ujju inget, sötétkék mellényt s ugyanolyan szinü magyar szabású dolmányt, vagy a mint ők nevezik, kakadót, azután bő, térden alól érő ránczos gatyát s magas sarkú s többé nem oly esetlen, hanem csinos állású csizmát viselnek. Téli öltözékül a szintén sötétkék szinü, vattával bélelt zsinóros magyar nadrág és a fekete báránybőr-, tehetősebbeknél finom asztrakán sapka szolgál. Ezen téli öltözék kiegészítő részét vagy a fehérszínű szűr, mely meglehetősen egyszerű, vagy pedig a nehéz báránybőr bunda, mely az idősebbeknél többnyire minden diszt nélkülöz, a fiatalabbaknál pedig >