Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

VII. FEJEZET. Egyházak

— 139 — nasium osztályaiban két éven át tanitá főleg a magyar nyelvet, azonkivül a földrajzot, történelmet és számtant. Ismereteinek és tapasztalatainak bővitése czéljából 1859-ben külföldre utazott. A hallei egyetemen másfél évet töltött, honnan mint vendég, meglátogatta a lipcsei, jénai, berlini és göttingai egyetemeket. Külföldről hazajővén, 1860. Nov. 13-án boldog emlékezetű dr. Székács József bányakerületi superintendens által ennek oldala mellé segédlelkészszó szenteltetett fel s e jeles férfiú mellett bő alkalma nyilt magát a lelkészi teendőkben gyakorolnia. Ez állomásról 1861-ben az ochtinai (Gömör) egyházba hivatott meg lelkészül, hol mint közkedveltségii lelkész 12 éven át működött. Mint ochtinai lelkész több éven át viselte a körlelkészi s később esperességi jegyzői hivatalt. 1865-ben a miskolczi egyház által lőn a Dobsinára távozó Máday Károly superintendens helyére rendes lelkészül megválasztva, minthogy azonban akkor Miskolczon az egyháztagok között nagy meghasonlás uralkodott, bár megválasztatása törvényes volt s mint ilyen az esperesség által meg is erősíttetett, a néki felajánlott hiványt nem fogadta el. 1868-ban mint esperességi jegyző kisérte a fenntnevezett superintendenst midőn az a tátraaljai esperesség egyházaiban végezte főpásztori egyházi látogatását. Nemsokára ezután egyházkerületi jegyzőül választatott meg s mint ilyen mindaddig működött, mig a tiszai kerületet el nem hagyá. 1873-ik év Máj. 4-én a tót-komlósi egyház választá / meg boldogult édes atyja helyére. Éppen akkor költözködött az alföldre, midőn a rettenetes cholera a legnagyobb mérvben szedte áldozatait. Ugyanazért beigtatását is Szt.-Háromság utáni IX-ik vasárnapon csak