Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

VII. FEJEZET. Egyházak

— 134 — Elhagyva a tanítói pályát, a bécsi theologiai intézetre ment, honnan visszatérve a tápió-szelei leányegyház levitái állomását fogadta el s itt 1827. Sept. 26-ától— 1830. Február 21-ig működött. Ez időben Csabára hivatván meg segédlelkészül Uhrinyi András lelkész oldala mellé, ugyanazon év Febr. 27-én Főtisztelendő Lovich Ádám bányakerületi superintendens által a lelkészi hivatalra felszenteltetve, az egyházba Bende Károly komlósi és Molitorisz Lajos szentesi lelkész által Sexagesima vasárnapján vezettetett be. Mint segédlelkész csak 10 hónapot töltött Csabán, a mennyiben a tót-komlósi egyház által ugyanazon, vagyis 1830. év végén rendes lelkészül választatott meg, mely hivatalába 1831-ik évben újév utáni vasárnapon Simon Sámuel szarvasi lelkész s békés-bánáti esperes és Molitorisz Lajos szentesi lelkész által igtattatott be. Ezen hivatalát 42 éven keresztül lelkesedéssel, atyai jósággal s apostoli szelídséggel és buzgalommal viselte, mint azoknak egyike, kikről méltán el lehet mondani, hogy Isten lelkéről szakasztott férfiak. Mint lelkész kötelességtudó, lelkiismeretes, hű pásztora népének, mint társadalmi egyén a társaságnak kedvencze, csupa kedély; sziporkázó élczeivel s anekdotáival a folytonos derültségnek kifogyhatlan forrása, miben bámulatos emlékező tehetsége hatalmasan támogatta őt, ugyanis a mit egyszer hallott vagy olvasott, azt évek múlva is oly hiven, a mint hallá vagy olvasá, reprodukálni tudta. Ezen fiatal kedélyét megtartotta egész haláláig, mely 1871. Sept. 12-én következett be. Temetése másnap, azaz Sept. 13-án az egész egyház őszinte fájdalma s részvétele mellett történt s ez alkalommal magyar beszédet Torkos Károly orosházi, tót beszédet Achim Ádám alberti