Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

VII. FEJEZET. Egyházak

f — 132 — Ion, életének 46-ik évében 1844. Aug. 1-én jobb létre szenderült. Temetése ugy az egyház, mint a szomszédos egyházak számos képviselőinek jelenléte s részvéte mellett Aug. 3-án ment végbe, mely végtisztességnél Kristóffy Sámuel akkori esperes, Mikolay István orosházi lelkész, ki magyarul szónokolt az elhunyt felett, Zajacz Dániel nagylaki lelkész, ki tót beszédet tartott, továbbá Brozman Dániel csabai, Molitórisz Lajos pitvaros!, Jeszenszky László vásárhelyi lelkész s mások működtek közre. Bende idejében érték volt a községet és az egyházat azon nagy csapások, melyek egyrészt a lakosság számát apasztották meg nagyon, másrészt pedig tömérdek anyagi kárt okoztak; e két csapás I volt az 1831-ik évi nagy cholera és az 1836-ik évi nagy tűzvész. Bende lelkészkedése alatt már rendben volt a templom, a két paplak, az iskolák, a malmok, csak még, úgymond, mint elefánt hátán a légy, ott állott a templom chorusán a kicsike s még a régi imaházból fennmaradt szegényes orgona, melyet későbben az egyház a pitvarosi egyháznak 300 váltó forinton adott el. A lelkészek, különösen Bende, három egész éven át nem szűritek meg híveiket buzditani, lelkesíteni, mig végre 1833. Nov. 26-án az egyház Komornyik Benedek nagyváradi orgonakészitővel egy uj orgonának készítése ügyében szerződésre lépett, mely szerint nevezett orgonamester 2320 ezüst forintért vállalta magára elkészítését azon orgonának, mely bár azóta többször javítva, máig is szolgál. Egyebekben pedig Bende lelkészkedése, voltaképpen annak kezdete, az egyházban a lelkészi hivatal tekintetében forduló pontot képez. Ugyanis az egyház 1829-ik évben, közvetlenül