Gajdács Pál: Tót-Komlós története. Gyoma 1896.

I. FEJEZET. A község neve, belterülete, népessége, földrajzi fekvése, határa s ennek kiterjedése.

— 14 — házak többnyire még mindig náddal vannak fedve, igy nem megvetendő azon gazdasági előny, melyet a Száraz-ér községünk lakosságának nyújt, annyival inkább, mert a mit magok a községbeliek saját szükségletökre fel nem használnak, a termett nádnak körülbelül a felerésze kiviteli czikket képez s részint a csabaiak, részint pedig a vásárhelyiek és makóiak sok ezer kéve nádat visznek el évenként tőlünk. A káka pedig házi iparunk egyik ágának, az úgynevezett korczkötésnek s ruhaszáritó kötél fonásának anyagául szolgálván, sok szegény embernek mellékjövedelmet biztosit. E Száraz-ér, vagy a mint dr. Ortvay „Magyarország régi vizrajza" czimii müve szerint a régi okmányokban neveztetik, Zarazer, Zarrazer ugyancsak Ortvay idézett munkája szerint már „1247-ik évben a csanádi és orodi káptalanoknak jelentő okiratában, majd pedig IV. Bélának a Csanád nemzetségbelieknek birtokosztályozását helybenhagyó 1256-ik évi okiratában" emlittetik. — E folyócska, ha igy lehet neveznünk, Arad, Csanád, Békés és Csongrád megyék területén haladva, nagyobbára eső csapadékból összegyűlt vizét Hódmező-Vásárhely és Makó között a Tiszának adja át. Községünk határát keletről nyugat felé nagy kanyarulatokban haladva, csaknem két egyenlő részre osztja. E Száraz-ér aszály idején, száraz esztendőkben, miként a 60-as években volt, teljesen megfelel nevének, nedvesebb esztendőkben azonban vize a káka és náderdő sűrűjén átszűrődve, csendesen folydogál s ilyenkor a nádiveréb rikácsolása, a szárcsa büff'ögése s a vadrucza sápogása belevegyülvén a békák konczertjébe, élénkké s hangossá teszi az alkonyi tájat.