Bruckner Győző: A magyarhoni ev. egyház egyházkerületeinek beosztása történelmi és egyházjogi megvilágításban. Miskolc 1937.
26 lés hatáskörébe utalni az egyházkerületek sorsa feletti döntés jogát már azért sem tartja kívánatosnak, mert az egyetemes egyház közgyűlésein sokszor szubjektív álláspontok döntően hatnak elvi határozatok meghozatalánál. Nem lehet ilyen fontos kérdést a viszonyok lehetőségeire és eshetőségeire bízni. A leghatározottabban ellenzi, hogy ez a kérdés a többség és epö jogán oldassék meg, hogy a nagy egyházkerületek a brachium alapján, trianoni módszerrel, összetörjék a kis kerületeket és hogy olyan határozat hozassék, amely az egyház egyes részeinek, vagy egyes tagjainak lelkén sebet ütne. Az egyházkerületek területi változtatása zsinathoz tartozó kérdés. A törvényjavaslat szövege szerint az egyetemes közgyűlés hatásköre úgy is gyarapszik, de a kezdeményezés jogát fenntartani kívánja az érdekelt kerületeknek és azon túl az egyházkerületek érdekeinek veszélyeztetése nélkül nem mehet. Irredenta szempontból sem tartja másodrendű kérdésnek a csonka egyházkerületek önállóságának feladását, mert Magyarország ma ideiglenes helyzetben van és minden okunk megvan arra, hogy a mai állapot megszűntében bízzunk. Ennek az országra felette fon os megoldásnak bekövetkezése előtt a trianoni helyzetet elfogadni az ev. egvház országos zsinatában olyan elhibázott lépés lenne, amelynek következményei kiszámíthatatlanok. Az egyháznak ma abban, hogy fenntartja a Trianon előtti helyzetet, fegyver van a kezében, ennek az állapotnak megszüntetésével pedig fegyvert adna ellenfelei kezébe. A takarékossági szempontból elérhető eredmények, szerinte, lényegtelenek, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a veszélyeket, melyeket számba kell venni, ha e kérdés lényegéhez hozzá szólunk. Veszélyeztettük a birtokot vagy annak egy részét,, amelyet az államtól az egyház kimondottan azzal a céllal kapott, hogy a püspökök javadalmi célját szolgálják. Számolnunk kell azzal, hogy az egyházkerületek öszszevonása esetén e birtok egy részét újra visszaköveteli az állam. Sztranyavszky Sándor nem osztja báró Prónay György abbeli nézetét, hogy az egyetemes közgyűlés csak negatív értékű joghoz jutott az egyházkerületek közigazgatásának ideiglenes összevonása tekin etében, mert tudatában van annak, hogy ha fennforog az összevonás szüksége, akkor a kerületek maguk is számot vetnek a parancsoló körülményekkel és kérni fogják az egyesítést a 41. §. értelmében. Elismeri végül, hogy a csonka egyházkerületek helyzete úgyis nehéz és így érthető okokból sebzett a lelkük. Sebze't vadat és sebzett lelkeket nem indokolt üldözőbe venni. 5 4) A felhozott érvek és ellenérvek elhangzása után Rásó Lajos dr. zsinati tag hangsúlyozta, hogy a négy felszólaló zsinati tag elismerő tárgyilagossággal és alapossággal teljesen megvilágította e kérdést, úgyhogy a zsinati tagok már most nyugodt lelkiismerettel dönthetnek a felett, hogy a beterjesztett törvényjavaslat szövegét kívánják-e elfo5 4) Lásd a Zsinati Naplóban Sztranyavszky Sándor felszólalását (1936. november 18.).
