Bodor István: A Rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnázium története. Rimaszombat 1899.

I. A RIMASZOMBATI HELV. HITV. GIMNÁZIUM TÖRTÉNETE. - e) Az iskola épülete. Kegyadományok. Felszerelés.

72 frt, ifj. Perjessy János 30, Zólyomi Varga Zsuzsánna 80, Czene József 25, Magyar Istvánné sz. Zsóry Terézia 100, özv. Szügyi Jánosné sz. Majomi Judit, Majomi János, Majomi István, Majomi Zsuzsánna, Majomi Borbála együtt 600. Simon Andrásné 50, Csordás János 400, Borbély Miklósné sz. Rimaszécsi Zsuzsánna 500, Perecz István és neje sz. Abonyi Eszsébet 100, a tiszáninneni helv. hitv. egyházkerület 119 frt 8 kr. gubás-csapó czéh 10 frt. Ezenkivül minden éviién felhívta az egyház elöljárósága ősi szokás szerint a hiveket önkéntes adakozásra. Az igy felajánlott összegeket rendesen tizedek szerint az iskola „alperceptorai" szedték és szolgáltatták be a főperceptor kezei közé, ki az egyháztanácsnak évről-évre elszámolt. Az igy felajánlott összeg természetesen a gazdasági és kereskedelmi viszonyok szerint változott, de mindenesetre tekintélyes összeg lehetett olykor-olykor, mert volt reá eset, hogy egy tizedből egyszerre 90—100 forint is begyült. De legjobban bizonyitja az áldozatkészséget e század elején a perselypénz, melyről azt jegyi meg Szeőke Ferencz, hogy „alig van az ecclesiának nevezetesebb fundasa az Hivek perselyekbe való adakozásánál." Azonban — habár az áldozatkészség folyton hordta is össze filléreit az iskola felsegélésére, — mégis igen lassan haladt az épitkezés. Ugyanis az egyháztanács elhatározta, hogy minden 5 frtnál nagyobb kegyadományt, — kivéve azokat, melyek egyenesen ezen czélra jelöltettek meg, — a tőkéhez csatol, igy az épitkezésre csakis a kisebb összegeket forditandja. Ezen határozat következtében az iskola épitése fokozatosan ugyan, de nagyon lassan haladt előre. Csakis 1828-ban fejezik be az egy emeletes, 19 méter széles és 21 méter hosszú épületet, melynek alapkövét 1801. auguszt. 21-én tették le ünnepélyesen a keleti szögletén. A tanépületben volt 7 tanterem, két tanári lakás a szükséges mellékhelyiségekkel és könyvtári szoba. A vidéki tanulók egy ideig még kaptak lakást a régi épületek egyikében, de annak lebontása után a bentlakás teljesen megszűnt. (1834). A tantermek kezdetben egyszerű, hosszú lóczákkal és asztalokkal voltak felszerelve, s csakis 1830. körül kezdték ezeket felcserélni rendes ülőpadokkal. Tábla és egyszerű szószék — a tanár számára — egészitette ki a bútorzatot. Néhány