Bodor István: A Rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnázium története. Rimaszombat 1899.
I. A RIMASZOMBATI HELV. HITV. GIMNÁZIUM TÖRTÉNETE. - c) A tanárok s ezek anyagi kelyzete.
62 melyek alkalmatosabbak fognak találtatni, azok közül két kamarák ad liabitandum designaltatnak.*) Az ekként megállapított dijlevelek 1771-ig, teliát az iskola elvételének idejéig érvényben voltak. Az 1783-ik évben, az egyház vagyoni állásához mérten következőleg állapíttatott meg a tanítói fizetés: „A rector vagy első oskola Tanítónak fizetése: 1. Készpénz 60 frt. 2. Minden keze alatt levő gyermektül didactrum (tandíj) 1 frt 80 kr. 3. A külföldi gyermektül 2 frt. 4. Kenyérnek való buza 12 kila. 5. Minden gyermektől, ki az iskolájában van, egy szekér fa helyett 17 kr. 6. Hat vásárkor vásárpénz minden gyermektől 1 lj. i kr. 7. Gyertyára 3 kr. 8. A karácsonyi ünnep 50 frt. 9. Minden halottól 8 kr. 10. Sabathale csirke az egész oskolába járóktól 15 kr. A középső praeceptornak fizetése: 1. Készpénz az ecclésiától 30 frt. 2. Minden itthon való gyermektől 1 frt 15 kr. 3. Extraneus (nem városi) gyermektől 2 frt. 4. Kenyérnek való buza kila 6. — 5. Fára minden gyermektől 17 kr. 6. Minden halottól 8 kr. 7. Promotioért 12 kr. 8. Gyertyáért 3 kr. 9. Esztendeig való coquia**). A második praeceptor fizetése ugyanez volt. Azonban az egydiáz vagyoni helyzetének javulása, az iskola alapvagyonának növekedése a tanítói fizetés javítását lehetővé tévén, rövid idő alatt a rector-professor fizetése 280 frtra, a három praeceptoré pedig egyenként 100—100 frtra emeltetett. 1823-ban Dapsy József választatván meg lelkészül, erélyes kezekkel fogott az iskola ügyeinek rendezéséhez. Első sorban biztosította a tanintézetnek kintlevő tőkéit; buzdítással s lel*) Protocolum juridico oeconomicum. 1739—1752. 447—450 lap. **) Egyli. jkönyv 350—52 lapon azon megjegyzés van, hogy megkereste az egyháztanács a s.-pataki főiskola elöljáróságát 1790-ben, hog3 r a három sátoros ünnep alkalmával a praeceptorok a szomszéd helységekbe járhassanak legatioba a coquia helyett. Ez életbe is lépett, de 1795-ben megszűnt, mivel Sáros-patakon a diákok nagyon elszaporodtak, hogy a „Collegiumbeli Diákok meg ne károsittassanak", az egyháztanács kénytelen volt újra a praeceptorok számára sorba főzstni. Sőt 1797-ben még a „rector" számára dijlevélileg biztositott karácsonyi ünnep is kérdésessé vált, mivel ez ellen az egyházkerület kifogást emelt. A hosszú tárgyalásnak eredménye az lett, hogy a rector elesett az ünnepi jótéteménytől, de azért 40 írttal kárpótoltatott.
