Bodor István: A Rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnázium története. Rimaszombat 1899.

I. A RIMASZOMBATI HELV. HITV. GIMNÁZIUM TÖRTÉNETE. - c) A tanárok s ezek anyagi kelyzete.

55 n^ki, mint maga SzemélyétViselőnek: tehát az olyan, — gyermekek hivattatván minden oskolából — tsufosan meg verettetik, hivatalából levettetik és soha többé arra fel nem vétetik. 7. Ha a Tanitó valami Dolgot vagy reája bizott, hogy vigye véghez, vagy más időre halasztatott, tehát juttassa eszébe, ha megfelejtkezett volna rólla. 8. Ha Templomba megyünk az Ablakokat, az Ajtót zárja be, hogy semmi kár ne eshessen, ha el mulatja, fizeti a kárt a megfenvittetés mellett. 9. Akár Templomba, akár temetni megyünk a nem sorba menőket, lármázókat s rendetleneket szorgalmasan jegyezni. 10. A nagy Classisi Observátor a podiumot minden héten háromszor, Kedden, Tsütörtökön, Szombaton estve sepresse minden classisból hiván seprőket sorba.*) Készitettem Rimaszombat, 1817. 6. 8-br. Idősb Gasko András. Zilahi Zilahi/ Csizmadia Sámuel. A Rima Szombati Reformata Prédikátor mp. Eklcsia Cumtora mp. Diószeqlii Horváth József. Oskola Rcctor mp. o) A tanárok s ezek anyagi kelyzete. A prot. iskolákban, de különösen azokban, melyeket a helvét hitvallásuak tartottak fen, a tanári állás — a főiskolákban rendszeresítetteken kivül, — sok ideig nem volt irigylésre méltó. Maguk azok is, kik e pályára léptek, nem tekintették azt ozélnak, hanem csak eszköznek jövő élethivatásuk elérésénél. — Ugyanis a legtöbb tanintézetnél 2—3 évre választották a „reetor'-t, egy évre a praeceptorokat. Ez utóbbiak rendesen azok közül kerültek ki, kik nyomasztó anyagi helyzetüknél fogva kénytelenek voltak tanulói pályájukat félbehagyni, hogy ennek folytathatására az anyagi eszközöket megszerezhessék. Igy a nevelés és oktatás ügye a kisebb iskolákban folytonos hullámzásnak volt kitéve. A rektorok 2—3 év múlva papok lettek, — a praeceptorok hivatalos éveik leteltével visszatértek a főiskola kebelébe. Igy volt ez a főiskolákat kivéve, széles e hazában, igy Rimaszombatban is. *) Az egyesülés előtti korból e két törvény maradt reánk. Az első deák-nyelven, az utóbbi magyarul, melyet a történeti hűség kedveért az eredeti alakban közlünk.