Bodor István: A Rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnázium története. Rimaszombat 1899.
I. A RIMASZOMBATI HELV. HITV. GIMNÁZIUM TÖRTÉNETE. - b) Igazgatás, felügyelet
46 grammatisták a helyes és folyékony beszéd gyakorlása végett hetenként szerdán nyilvános beszédet tartanak : ügyeljenek a tanítók, hogy a tanulók maguk dolgozzák ki a hallgatósághoz mért beszédeiket; a syntaxisták és grammatisták számára keressen valami betanulni való szöveget és szorgalmasan ügyeljenek rá, hogy azt folyékonyan el tudják mondani. A hivatásukat elhanyagoló nyilvános tanítókat, ha a tanításban restek, vagy nem igen alkalmasak rá, első ízben szorgalomra kell inteni, ha nem volna remény a javulásra, meg kell őket fosztani hivataluktól. A kik pedig a tanulókat véresre verik és gyalázó szavakkal illetik, azok nyilvánosan kérjenek bocsánatot hibájukért. A magántanító hivatalii. A rektor tudta nélkül senki se vállaljon föl gyermekeket magántanitásra, se azok szülőit ne beszélje rá, liiert a kik az iskolát vezetik, azok dolga megítélni, kik és milyenek legyenek az iskolában, mit és hogyan tanítsanak, azért a ki másként tesz, gyalázattal megbélyegeztetik és egyéb tanítványait is elveszíti. Másodszor, a kinek magántanulói vannak, akár liázbeliek, akár bejárók, azokat ne csak felületesen, hanem szorgalmasan tanítsa írásra, latin nyelvre, kegyességre, erkölcsökre, számtani alapelvekre mindenkinek felfogása szerint. Harmadszor, minden leczkét, mit a gyermekek hallanak, kérdezzen ki, ismételje, anyanyelven mondja el s a grammatika anyagát adja elő. Negyedszer, a keresztyén hit fő tételeit, úgymint az Úr imáját, az apostoli hitvallást, a tízparancsolatot, a keresztséget és Urvacsoráját elrendelő szavakat, az asztali áldást, esti imádságot szerdán, szombaton és vasárnap hűségesen el kell mondatni először anyanyelven, aztán latinul, s ha ezeket tudják, komoly szentírási mondásokat tanuljanak. Ötödször, sürgessék, l 1 0&y legyenek jelen a nyilvános leczkéken, kérdezéseken, könyörgéseken. Hatodszor, a nyilvános tanítók tiszteletén és a pontosságon kivül ügyeljenek arra, hogy a gyermekek ne beszéljenek anyanyelven, ne szitkozódjanak, átkozódjanak, kővel ne dobálódzanak, az iskolában, az utczán és másutt ne lármázzanak ; ne futkossanak. A hivatásukról megfeledkező, rest, nem alkalmas, vagy a gyermekek lelkét tiúszigorusággal elkedvetlenítő magántanítók ugy bűnhődjenek, mint a nyilvános tanítók.
