Bodor István: A Rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnázium története. Rimaszombat 1899.

III. A RIMASZOMBATI EGYESÜLT PROT. FŐGIMNÁZIUM TÖRTÉNETE. - d) Tanárok, tanszakok és taneszközök

201távozik. Kineveztetnek: Horváth Zoltán és Böhm János, a Sárkány helyére megválasztatik: Loysch Ödön. Az iskola-orvosi állás rendszeresittetik s erre Dr. Szabó Károly városi orvos megválasztatik. Tanitványok száma: 360. — Bevétel: 37528 frt 72 kr. Kiadás: 33956 frt 02 kr. 1898—99. Igazgató: Bodor István. Schönleitner Károly (1898. aug. 24.), Szathmáry József (1898. nov. 26.), elhalnak. Az elsőnek helyére Schablik Károly kineveztetik, az utóbbi helyét Marton Lajossal tölti be az igazgató-választmány, Tanitványok száma: 362. — Bevétel: 41367 frt. Kiadás: 39586 frt. A tanárok anyagi helyzete — mint csaknem mindenütt, ugy Rimaszombatban som volt irigylésre méltó, — kezdetben a fizetés következőkép állott: Egynek volt a fizetése 700, egyé 600, háromé 500, egyé 340 frt, mig a rajztanár csak 303 frtot kapott. Ez összeghez járult 100—200 frt tandíj-osztalék. Ennyi volt a tanárok fizetése huzamos időn át, mi tekintve Rimaszombat lakás- és élelmezési viszonyait, bizony-bizony nagyon is szerény javadalmazásnak mondható. Ezt tudta és érezte az igazgató-választmány. Fel is használt minden alkalmat arra, hogy az iskola jövedelmének keretében a tanárok anyagi sorsán könnyítsen. így, most drágasági, majd házbér-pótlék czimen többször juttatott mindeniknek 30—50 frtot, különösen akkor, midőn már mindenik tanár fizetését 500, majd 600 frtra emelhette, mig a rajztanár fizetése még ekkor is csak 400 frt volt. Lényeges javulás e téren az 1870. évben következett be, midőn az iskolai alap jövedelme lehetővé tette, hogy a három idősebb tanár fizetése 700, a három ifjabbé 630 frtban állapíttathatott meg. Ezen fizetés egész 1884-ig meg is maradt. Ekkor fogadtuk el az államsegélyt, midőn mindenik rendes tanár fizetése 1000 frt, lakbéro 150 frt lett. De mielőtt az 1883-ik évi XXX-ik t.-cz. megszülett volna, — 1882-ben a munkaképtelen tanárok s az elhaltak özvegyeinek ós árváinak jövőjéről is — bár szerényen — gondoskodtunk. Zachar Gusztáv, tanártársunk indítványára mogalkottuk a tanári nyugdíjintézetei, melynek alapja a tanárok évenként befizetett járulékaiból, az iskola segélyéből, egyesek és testületek áldozatkészségéből, továbbá az e czélra rendezett felolvasások, mű-