Bodor István: A Rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnázium története. Rimaszombat 1899.

III. A RIMASZOMBATI EGYESÜLT PROT. FŐGIMNÁZIUM TÖRTÉNETE. - b) Történeti áttekintés

154Igy került az ügy ismét az egyházkerület elé, mely azt 1884. április 29—30. és május 1—2. napjain Miskolczon tartott gyűlésében vette ismét tárgyalás alá, és heves vita után szavazattöbbséggel elhatározta, hogy a szerződés megköthető.*) E határozattal az utolsó akadály is el lévén liáritva, a szerződés megköttetett, melynek lényegesebb pontjai a következők : „I. A kishonti ág. ev. esperességnek osgyáni s a rimaszombati gymnásiumaikból 1853-ban egyesült s azóta „rimaszombati egyesült prot. hatosztályu gymnasium" elnevezés alatt működő tanintézetnek igazgató-választmánya, mint a fentartó testületek képviselősége s az iskolának közvetlen fenhatósága érezvén azt, hogy az iskola alapitványaiból a kor és a törvény követelményeinek minden tekintetben megfelelő módon, a maga erején egy, a helj'i culturális és nemzetiségi érdekeknek, valamint a közóhajnak megfelelő teljes gymnasiumot fenn nem tarthat, annál kevésbé uj beruházásokkal s a mai viszonyoknak megfelelőleg dijazott tanerőkkel el nem láthat: maga kérelmezte a vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól az 1883-ik évi XXX-ik t.-cz. 47. §-a alapján azt, hogy megfelelő államsegélyben részesitsék és azt a két prot. felekezet illetékes egyházi főhatósága beleegyezése és helybenhagyása mellett a szükséges jogfentartásokkal és kötelezettségekkel önként elfogadja. II. E végből a mellékleten •/. alatt kimutatván egyfelől az iskola tőkéinek és alapitványainak biztositott kamatjövedelmét az ingatlanok haszonélvezetéből befolyó bérösszeget, valamint az eddig is szedett tandijakból biztos számitással felvehető bevételt, úgyszintén az ösztöndijalap évi jövedelmét, nemkülönben a rendes évi adományok összegét, s végre a jókarban lévő és megfelelő épületek béregyen- s a felszerelések használati egyenértékét, melyek mindössze 9361 forint évi összeget *) A kérdés pro et contra heves, sőt itt-ott éles felszólalást idézett elő. Az autonomisták az államsegély elfogadásában az autonomia megsértését látták, mig azok. kik iskolánk sajátos helyzetével tisztában voltak, ennek érdekében a szerződés megerősítése mellett foglaltak állást. — Itt mondotta Vadászi Pál, most felső-borsodi ev. ref. esperes, azon találó és jellemző hasonlatot, hogy „az egyházkerület ugy van a rimaszombati gimnáziummal, mint a száraz-dajka az éhes szopós gyermekkel: Csittitgatja, beczézgeti, de a mire legnagyobb szüksége van, azt nem nyújthat neki. — Most, midőn más telt emlővel kínálja, ne álljunk útjába, nehogy a két testvér egyházkerületnek életerős, de éhező gyermeke elpusztuljon..