Bodor István: A Rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnázium története. Rimaszombat 1899.

III. A RIMASZOMBATI EGYESÜLT PROT. FŐGIMNÁZIUM TÖRTÉNETE. - b) Történeti áttekintés

143ínada pedig a szervezkedő kereskedő ifjak segély egyletének alapjára fordittassék.*) — Azonban e sorjegyekből csak 9862 drb kelt el, igy a nyeremény tárgyak levonása után 1928 frt 52 kr. maradt az építkezésre. — De ezen összeg a „Rimaszombati Takarékpénztár" 500 frtnyi, s a tiszai ágost. ev. egyházkerületnek 3 évre adott 527 frt segélyével sem volt elegendő arra, hogy a már-már halaszthatlanná vált épitkezést megkezdhessék. Igy a fenti összeg takarékpénztárba helyeztetett gyümölcsözés végett, várva egy boldogabb jövőre. E mellett a muzeum és könyvtár gyarapítására műestélyeket rendeznek (1867. deczember 8, 1868. január 6 és márczius 5), melyek 221 frt -40 kr. tiszta jövedelmei hoznak**). Az iskolaépületnek átalakitása — habár annak kérdése ugy a tanári kar, mint az igazgató-választmány gyűlésein többször előfordult, csakis 1871-ben vált remélhetővé. — Ugyanis ekkor az igazgató-választmány megkereste a várost, hogy az iskolaépületért adja cserébe a volt megyeházat a piacz délkeleti oldalán. — A város elfogadta a cserét s ugyanazon év julius augusztus havában ezt át is alakították. De időközben a kir. törvényszék elhelyezése czéljából a városnak szüksége lévén a fent emiitett épületre, a cserét visszavonta s 1066 frt 62 krt., melyet az iskola ennek átalakítására fordított, megtérítette. Igy ismét uj eszközökről és módokról kellett gondoskodni. Az uj segélyforrást meg is találtuk volt tanitványainknak s a nagy közönségnek áldozatkészségében. Ugyanis 1874. márcz. 14-ikén a tanári kar indítványára elhatározta az igazgató-választmány, hogy „Szíves kérelmet" bocsát ki, s ennek eredményében bizva, a rozzant épület korszerű átalakítását megkezdi, s ha lehet — a nyári szünidő alatt be is végzi. Tulmerésznek, sót vakmerőnek látszott e határozat sokak előtt, mert hiszen alig rendelkeztünk 3000 írttal építkezési czélokra. Azonban a következmény azoknak adott igazat, kik biztak a hálás szivek áldozatkészségében. — Igy a szükséges *) A húzás 18G8. február 23-án volt. **) E müestélyeken közreműködtek: Csesznok Vilma, Horváth Ilka, Kálnay Erzsi, Kossuth Ilka, Kossuch Józsefné, Krausz Lujza, Liszkay Teréz, Mayer Marikovszkv Emma, Pap Jolán, Patzek Emma, Szűcs Mari úrhölgyek: Farkas Ferencz, Fejér Vilmos, Győry Frigyes, Hamaliár Károly, Kubinyi Arnold, Dr. Lächtschein Adolf, Soós Miklós, Szeremley Károly, Tótpápay Soma és Ujliázi Lajos urak.