Bodor István: A Rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnázium története. Rimaszombat 1899.

III. A RIMASZOMBATI EGYESÜLT PROT. FŐGIMNÁZIUM TÖRTÉNETE. - b) Történeti áttekintés

142Ezek mellett az intézet kiváló tanáraira uj, az eddiginél szélesebb szerepkör vár. Egyiket, Baksay Istvánt, a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület tanügyi bizottságába beválasztják*), s mint ilyen tevékeny részt vesz az 1861-ik év szeptember havában Szántón tartott gyűlésen, hol középiskolai tantervünket alakitják át; mig az ágost. hitv. evang. tanárok k'iz'Al Terray Károly és Fábry János fejtenek ki nagy tevékenységet iskolai ügyekben egyházmegyén és egyházkerületen. Ily körülmények között hovatovább szélesebb körben lesz tanintézetünk ismeretessé ; a bizalom iránta fokozódik, s ig}*- évről-évre nagyobb számmal keresi fel a tanulni vágyó ifjúság még a távolabbi vidékekről is nyelv és valláskülönbség nélkül. Azonban az éjjeli tűzvész nyomai napkelte után láthatók egész borzalmasságukban. — Magyarországon 1849—'60-ig tartott a tűzvész; nyomait, bár pusztításának erejét éreztük, csak akkor vettük észre teljesen, midőn megviradt. — Igy az iskola elöljárósága és tanári kara Rimaszombatban is arra ébredt, hogy tanszerei, taneszközei elégtelenek; könyvtára a legszűkebb körű követelményeket sem elégítheti ki; tanépületén veszélyes nyomokat hagyott az idő; e mellett tantermei sem a tanulók számának, sem az osztályok népességi viszonyainak nem felelnek meg. Egyházmegyék, egyházkerületek s más erkölcsi testületekhez nem folyamodhatott, hiszen mindenkinek volt otthon tatarozni valója, — pedig minden év a pusztulásnak uj nyomait hagyva a tanépületen, minden év uj követelményekkel lépett fel a tanitás és nevelés terén is. — Ezért szavazza meg az igazgató-választmány a tandijak 10"/„-ját könyvtárra, ezen czélból küld a tiszai ágost. hitv. evang. egyházkerület 315 frt segélyt; de „quid hoc ad tántam sitim!" A körülmények ily kényszerítő hatása alatt pendült meg azon eszme, hogy az iskolaépület rendbehozása, sőt esetleges kibővítésére sorsjáték rendeztessék. A mozgalom élére a tanári kar s Kraetsclimár Adolf kereskedő állott. — Az eszmét magáévá tette az igazgató-választmány is, és hatósági engedély mellett 60000. 50 kros sorsjegyet bocsátottak ki oly czélból, hogy a tiszta jövedelem kétharmada a gimnázium épületére, egyhar*) Hogy e tény mily határtalan örömöt okozott Rimaszombatban valláskülönbség nélkül, bizonyítja az, hogy a város diszfogatát s egy hajdúját bocsátotta Baknay István rendelkezésére a gyűlés egész tartama alatt, és számára napidijat utalványozott.