Bodor István: A Rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnázium története. Rimaszombat 1899.

III. A RIMASZOMBATI EGYESÜLT PROT. FŐGIMNÁZIUM TÖRTÉNETE. - b) Történeti áttekintés

140Azonban ezzel nem elégedett meg az iskolai tanácsos. Hanem liogy e beszéd ne maradjon meg az iskola falalai között, sőt valószinüleg azon czélból, hogy Kishont bérczei között a titkon lappangó, s az absolut kormány által gédelgetett nemzetiségi viszályt lángra lobbantsa, megküldötte Pékár István ágost. hitv. evang. főesperesnek, meghagyván neki, hogy azt az esperesség egyes egyházaiban köröztesse. A főesperes elég gyenge volt e törvénytelen és illetéktelen parancsnak engedelmeskedni, és igy e tekintetben a kormány czélt ért, mert sikerült neki a velünk egyetértésben és békében élő tótajku honfitársak egy részét azoknak kiszolgáltatni, kik hatalmukat az absolut kormánynak, befolyásukat pedig szájaskodásuk mellett a nép tudatlanságának köszönhették. így a nemzetiségi viszály a Rimavölgyön is fellépett, s az esperesség kebelében évtizedeken át tartó elkeseredett küzdelmet idézett elő azok között is, kiket egy nyelv, egy vallás és egy haza tett testvérekké. — E küzdelmekben, melyek csakis az ujabb időben csillapultak le, ott harczoltak a hazafias táborban mindig azok is, kik a gimnázium tanári karának és igazgató-választmányának tagjai voltak. Az iskolai tanácsos vakmerősége, s a főesperes gyöngesége megtorlásra hivta fel az igazgató-választmányt. S 1859. julius 5-én tartott gyűlésében, — miután a főesperes eljárása felett jegyzőkönyvileg fejezte ki rosszalását, — elhatározta, hogy a es. k. vall. és közoktatásügyi miniszternél (?) is elégtételt keres. De mielőtt ezt megkapta volna, megadta azt az éhre 'ö nemzeti szellem, mely ekkor már kezdte békóit lerázni. Ennek első jele volt az, hogy 1859-ben október l-jén kimondotta a tanári kar, hogy ezután minden felterjesztést kizárólagosan magyar nyelven szerkeszt; egyedül és kizárólagosan az illető egyházmegyéket és egyházkerületeket ismeri el főbb hatóságainak, szóval minden eljárását az 1890—91-iki XXVI. t.-cz. szellemében szabályozza. A tanári kar e határozatát azonnal életbeléptette, habár az igazgató-választmány, — minthogy elébb gyűlést nem tarthatott, — csakis 1860. julius 23-án erősitette meg és szentesitette, kimondván ezúttal: „hogy az igazgatóság csak az 1818. év előtt szokásban volt hivatalos jelentéseket készitsen; s azokat a szerint, a mint az igazgató-tanár ágost. hitv. evangelicus vagy református, mind a két felekezetű superintendentiának,