Bodor István: A Rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnázium története. Rimaszombat 1899.

III. A RIMASZOMBATI EGYESÜLT PROT. FŐGIMNÁZIUM TÖRTÉNETE. - b) Történeti áttekintés

183mánya és tanári kara az első percztől kezdve méltó részt, veit autonom jogainak védelmében az elnyomatás korszakában; liogy a nemzeti ébredés előmozdításában és a hazafias szellem terjesztésében nem maradt az utolsók között ; s végre, hogy nemcsak a két testvér prot. egyházkerületnek, hanem az alkotmányos magyar kormánynak és a nagyközönségnek pártfogására is rászolgált: azt lefolyt éveinek története kézzelfoghatólag bizonyitja. Ugyanis még meg se kezdte működését, már is küzdelembe kellett bocsátkoznia az absolut hatalommal. — E küzdelemnek sarkpontja a tanintézet nyilvánossági jogának kérdése volt, melyet a fentartók képviselősége nemcsak czélszerünek, de szükségesnek is tartott, hogy az iskola államérvényes bizonyítványokat adhasson ki; mig a kormány — kezdetben ugyan kicsiny s részben czélszerü, — de később oly követelésekkel állott elő, melyeknek egy részét az igazgató-választmány és tanári kar kénytelen volt visszautasítani. Igy megindul az eszmecsere a kormány és igazgató-választmány között. Leiratok és felterjesztések váltják fel egymást. A kormány ujabb és ujabb követelményekkel áll elő. — Az igazgató-választmány a teljesitlietőkben enged ugyan, de ott, hol az iskola jellegéről s hazafias szellemének koczkáztatásáról van szó. hajthatatlan marad. Már az 1853. év junius hó 30-án tartott vegyes gyűlés 29-ik szám alatt hozott határozalában*) kimondotta, hogy az intézet számára feliratilag kéri a nyilvánossági jog megadását. A kérvény fel is ment, s már 1853. szeptember 15-iki kelettel 8845. szám alatt megérkezett a válasz, mely az egyesülést helybenhagyta ugyan, de kimondja, „hogy az intézet csak algimnázium lehet mindaddig, mig a sajó-gömöri kis gimnázium is bele nem olvad, s nyilvánossági jogáról is csak azután lehet szó." Sőt azon elvből indulva ki a kormány, hogy „miként vannak r. cath. és prot. felekezetek, ugy vannak róm. catholicus és protestáns iskolák is", már 1853. október hó 6-án 1240—41. sz. alatt kelt leiratában elrendeli, hogy „mindazon r. cath. ifjaknak, kik prot. gimnáziumokban akarnak tanulni, külön-külön kell folyamodniok miniszteri engedélyért, más*) Mindazon okmányok, melyekre a szövegben a kelet és szám feltüntetésével minden megjegyzés nélkül hivatkozom, irattárunkban feltalálhatók.