A Dunaáninneni ág. hitv. evang. egyházkerület névtára 1929. (Budapst, 1929)

zett a világháború reánk nézve szerencsétlen befejezése, majd a forradalom s utána a bolsevizmus 135 napos rémuralma. Az előbbi egyházunkra nézve minden nagyobb veszedelem nélkül zajlott le, híveinket az erőszakosságoktól visszatartotta nagyobb józansága és mélyebb erkölcsi felfogása. A bolsevizmus alatt azonban egyházunkat is sok megaláztatás érte, de felforgató törekvései egyházhíveink hithűsége miatt meghiúsultak és nagyobb anyagi károsodás egyházainkat s azok tisztviselőit nem érte. Annyit azonban — sajnos — mégis elért, hogy két lelkész és több tanító rokonszenvet árult el a bolsevizmus eszméivel, vagy legalább annak gyanújába keveredett. Az 1919. év elején már mind nehezebbé vált az öszszeköttetés a megszállott terület egyházaival és a Pozsonyban székelő kerületi pénztárral. Százszámra jöttek vissza a ki nem kézbesített hivatalos levelek. A kerületi tisztviselők havi járandóságait a pénztár nem tudta hozzájuk juttatni. Május 25-én az egyházkerület ősz főpásztora is követte egy évvel előbb elhúnyt elnöktársát atyáihoz ! Az összeomlás utolsó órájáig remélte fegyvereink diadalát. Még 1917 február 17-én magyar, német és tót nyelven a következő győzelmi éneket írta, amelyet templomainkban való éneklésre szánt a győztes sereg visszatérésekor: DICSÉRET GYŐZELEM TITÁN. (János Jelenései XV. 2. 3. 4.) Diadalom után dicséretét énekeljük, És mindenható Istenünket magasztaljuk, Csodálatos És nagy mi Urunk dolga. Mindnyájan hálával valljuk. Igazak és tökéletesek a Te utaid, Merre nehéz napokban vezetted gyermekid: Szent Királyunk !