A magyarországi ág. hitv. evang. keresztény egyház névtára 1903. (Sopron, 1903)

tileg pedig czélja e mellett az is, hogy a leszállított nyugdíjigényeket az alapszabályszerű összegig kiegészítse. Tagjai az egyházkerületben működő lelkészek s azon vallástanítók és kántorok, a kik az egyetemes nyugdíjintézethez is birnak jogosultsággal. Fenntartási járulékok : az egyházkerület az államsegélyből évenként 2000 K s a tűzkárbiztosítási díjak 40°/

0-os jutalékának a felét fizeti ; az egyházközségek évenként egyszer templomi offertóriumot kötelesek e czélra tartani ; a tagok pedig 10 K évi járulékot fizetnek. E forrásokból mint élőtökéből befolyó évenkénti összeg folyó jövedelemnek tekintetik, melyből első sorban az egyházkerületi nyugdíjintézet második, harmadik és negyedik osztályú nyugdíjasai nyerik leszállított nyugdíjigényüknek az alapszabályszerű összegig való kiegészítését ; a fennmaradó rész pedig az első osztályú nyugdíjasok, valamint a segélyezésre jogczímet nyert részvényesek, illetőleg ezek özvegyei közt egyenlő arányban osztatik meg, oly korlátozással azonban, hogy egy-egy nyugdíjas avagy részvényes 160 Knál magasabb segélyben egyelőre nem részesülhet. A kerek segélyösszegeken felüli maradványból alaptőke képezendő. A segélyalapot ezidő szerint a nyugdíjintézeti bizottság igazgatja, az egyházkerületi közgyűlés fennhatósága mellett. Ugyanazon czélra létesültek az egyes egyházmegyékben is segélyzo intézetek és alapok, sőt egyes nagyobb egyházközségekben is, mint Beszterczebányán, Budapesten, Pozsonyban, Győrött, Sopronban. A 8. magyarországi ág. hitv. ev. lelkészek tanuló fiait segélyzö intézet. Az «Evang. Egyház és Iskola» hasábjain merült fel még ] 899-ben a «lelkészfiak otthonának» eszméje, a melyet a lapban folytatott élénk eszmecsere után az egyházmegyei, kerületi és egyetemes lelkészi értekezletek is felkaroltak s a mely végül a lelkészek tauúló fiait segélyzo intézet megalakítására vezetett. Az egyetemes lelkészi értekezlet mindjárt 1899-ben kiküldött egy előkészítő bizottságot, a mely összeállította s 1900-ban az egyetemes gyűlés elé terjesztette az alapszabályokat, a melyek 1901-ben jóváhagyattak és megerősíttettek. Ugyancsak 1900-ban alakíttatott meg az ideiglenes vezetőség, a mely Veres József, békési esperes, orosházi lelkészből mint elnökből és Okályi Adolf gádorosi lelkészből mint ügyvivőből állott. Ezek 1901-ben «Felhívást» intéztek Magyarország evangelikus lelkészi karához az egyesületbe való belépésre buzdítván a kartársakat, s miután a tagok, ha nem is nagy, de elegendő számban jelentkeztek,