A magyarországi ág. hitv. evang. keresztény egyház névtára 1903. (Sopron, 1903)

b) A dunántúli egyházkerületben. S. A dunántúli egyházkerület theologiai főiskolája Sopronban (lyceum). Keletkezése és fejlődése szoros összefüggésben van a Sopron városa által 1557-ben alapított evang. gimnázium történetével. (Lásd a 286. lapon.) A lelkésznevelés egészen a legújabb időkig Sopronban is, mint egyebütt, a gimnáziumi oktatással állott szerves kapcsolatban. A városi tanács mint iskolafenntartó már kezdettől fogva kiváló tekintettel volt a lelkészi pályára, midőn rektorait a héber nyelv tanítására is kötelezte. Az egyházkerület lelkészeit a XYI. és XVII. században a soproni és csepregi iskola nevelte. A külföldi egyetemek látogatása általános szokás, de azért feltétlenül kötelező még sem volt, mert a jelesebb tehetségű ifjakat, ha a szükség úgy parancsolta, nyomban a hazai iskoláinkban végzett tanulmányok sikeres befejezése után is kibocsátották lelkészekül. A szokott eljárás az volt, hogy az iskolából kikerült ifjakat előbb tanítókul alkalmazták és csak néhány év múlva avatták lelkészekké az érdemesebbeket, kik a kerületi zsinat előtt prédikálással és vitatkozással összekötött képesítő-vizsgálatot is tettek. Az ilyen vitatkozások elnöke rendszerint a soproni gimnázium rektora volt s a püspök és esperesek által feladott thémák szimbolikus könyveinkből voltak kiválasztva. A lelkészi pályára készülő magyar ajkú ifjak csak 1643 után keresték fel nagyobb számmal a soproni iskolát, a mikor a hitehagyott Nádasdy Ferencz gróf Csepregből az evangélikusokat kiűzte. Éppen a leendő magyar ajkú lelkészek alaposabb kiképzése végett alapított Sopron városa Wittnyédi István indítványára és több patrónus támogatásával egy második újabb gimnáziumot, az ú. n. magyar iskolát 1658-ban. Az elnyomatás korában a város helyett a gyülekezet vette gondjaiba az iskolának és a lelkésznevelésnek ügyét. A XVIII. században Hajnóczy Dániel és Ribini János jeles igazgatóknak a theologiai oktatás terén is kiváló érdemeik vannak. Hajnóczynak 1741. évi tanterve már több theol. tárgyat felölel, de külön theol. szakoktatás, vagy külön theol. osztály még ekkor sem volt. Ribini kéziratos dogmatikáját sokáig használták, magyar egyháztörténetét pedig mint igen becses forrásmunkát később nyomtatásban is kiadta. A soproni lelkészek is előadtak időnként egy-egy theol. tárgyat a felső osztályokban. Több rövid életű tanterv után 1803-ban Kralovánszky Endre igazgatóét fogadták el, mely szerint a gimnázium mellett egy classis pMlosopJiico-theologica is szerveztetett. Ennek tárgyait 3—4 éven át hallgatták a theologiai és joghallgatók közösen. A theol. tárgyaknak ezóta egy külön szaktanára volt, ki azonban a gimná-