A magyarországi ág. hitv. evang. keresztény egyház névtára 1903. (Sopron, 1903)

az elemi tanítókon kívül két vagy három tudományosan képzett és többnyire szélesebb körben híres tanférfi működött (rector, conrector és subrector). A 17-ik században az eperjesi iskola tanítványainak száma annyira szaporodott, hogy a régi épület nem fogadhatta be azokat, azért a város és a megye több előkelő férfiának felszólítására Felsőmagyarországnak rendjei 1665. nov. 18-án gyűlést tartottak Kassán és ott az eperjesi iskolának teljes kollégiummá való átalakítását, valamint egy új iskolaépületnek építését határozták el; aláírások és gyűjtések útján gyűlt össze a szükséges pénz. Az új kollégiumi épületnek alapkövét már 1666. ápril 6-án tették le és 1667. évi okt. 18-án avatták fel az új iskolát és kezdték meg a tanítást. Részletes organisatio dolgoztatott ki, mely szerint a kollégiumnak kormányzása 6 vidéki és 6 városi «inspecter»-rabizatott, kik a kollégiumi pártfogóság nagy-gyűlésének felelősek voltak. A tanítás 10 osztályban folyt : I. alphabethrii, II. principista vagy donatista, III. grammatista, IV. sintaxista, V. poéta, VI. rhetores és oratores, VII. logici, VIII. philosophi practici, IX. physici et metaphysici, X. theologi cum linguis orientalibus. — Ezen osztályok közül a II—IX. felelt meg körülbelül a mostani gimnáziumnak. De már 1671-ben elvette a hatalom az evangélikusoktól a kollégiumot és átadta azt a jezsuita-rendnek. Az arra következő szomorú időkben egyes, a prot. tanügyért lelkesedő tanférfiak hol a régi kis iskolaépületben, hol magánházakban tanították a csekély számra leapadt tanítványokat; rövid időre két izben(1682—1687-ig és 1705—1711-ig) vissza is kapták az evangélikusok a kollégiumot, de 1711-ben azon parancs érkezett, hogy a protestánsok csak a külvárosban birhatnak templommal és iskolával és ott is csak fából. Nagy viszontagságok és küzdelmek közt felépítették az új iskolát a nyugati külvárosban, a tanítás ismét folyt és a kollégium — hála a lelkes pártfogók támogatásának — újra némi virágzásnak indult, daczára a gyakori háborgatásoknak és támadásoknak a hatalmas ellenfelek részéről. — Végre jobb idők következtek be. II. József császár uralkodása alatt megengedtetett a protestánsoknak 1784-ben, hogy a jezsuiták eltávolíttatása után üresen álló kollégiumot 6000 frtnyi vételár lefizetése mellett ismét átvegyék. Ugyanazon évnek őszén a kollégiumnak valamenyi osztálya átköltözött a külvárosból az ősi épületbe, és azóta ott folyt a tanítás a nemes pártfogóság áldozatkész oltalma és kormányzása alatt folytonosan fejlődve, a kor haladásával lépést tartva és mindig a hazafias szellemet híven ápolva. Magyar irodalmi előadások már 1826-ban tartattak; 1827-ben alapították a magasabb osztályoknak hallgatói a „Magyar Társaság„-ot és 1830-tól kezdve lassanként behozatott a magyar nyelv mint tannyelv is úgy, hogy 1845-ben már minden osztályban magyarul folyt a tanítás. À szabadságliarcznak lezajlása után a collegiumi pártfogóság kénytelen volt a kollégiumi főgimnáziumot az Organisations-Entwurf szerint újra szervezni (1851), de autonom jogainak megtartása és