A magyarországi ág. hitv. evang. keresztény egyház névtára 1903. (Sopron, 1903)

a feladata, hogy az esperesség száraára tanítókat neveljen és az ifjúságot a magasabb tanulmányokra előkészítse. A Thún-féle rendszer következtében a fenntartóság az intézetet 18515-ban bezárta és négy évig nem nyithatta meg. Az egyházmegye ezt az időt arra használta fel, hogy erőt gyűjtsön. Ekkor történt, hogy egyes világi urak nagyobb alapítványokat tettek; a lelkészek, tanítók, gyülekezetek nagyobb terheket vállaltak magokra és a dunántúli egyházkerület is évi segélyt ajánlott fel. Az iskola az 1857/8. évben három osztálylyal újra megnyílt és a következő évben a IV. osztály is felállíttatott. Mint négy osztály lí középiskola három tanár vezetése alatt 13 évet töltött Sárszentlőrinczen, a honnét 1870/71-ben Bonyhádra helyezték át. A fenntartóság az áthelyezéssel egy időben a negyedik tanszéket is felállította és az új helyen az intézet csakhamar virágzásnak indult. A növendékek száma megkétszereződött, az épület lassanként megújíttatott, a felszerelés évről-évre gyarapodott. Az 1883. évi középiskolai törvény a fenntartóságtól új áldozatokat kivánt és az esperesség rövid idő alatt oly alapot gyűjtött, hogy 1885-ben az ötödik tanszéket szervezhette, a felszerelésre nagyobb összeget fordíthatott és a tanárok fizetését is javíthatta. Az egyházmegye, az egyházkerület és a közönség támogatásával évről-évre emelte iskoláját, melynek fennállását 1896-ban Tolnavármegye 100.000 korona alapítványa és az a körülmény, hogy a kormány felvette az államilag segélyezendő iskolák sorába, mindenkorra biztosította. A kormány 1897. évi július 30-án kötötte meg a szerződést az esperességgel. E szerződés, mely az iskola számára évi 11.000 korona államsegélyt biztosít, teljesen megóvja a fenntartóság önrendelkezési jogát, hat rendes tanári állás felállítását írja elő, a melyek közül négyet az egyházmegye, kettőt pedig annak felterjesztésére a kormány tölt be. Az egyházmegye, miután az államsegélyt a kormány folyóvá tette, az 1898. évben a szerződés értelmében a hatodik tanszéket felállította, a tanárok fizetését végleg rendezte, az iskolaszerek és a könyvtár évi gyarapításáról gondoskodott. Az iskola évi szükségletét a következő források szolgáltatják : az esperesség és az egyházkerület járuléka, az iskola régi alapítványai, Tolnavármegye 1896. évi alapítványa, a szerződésileg biztosított államsegély, az ifjúság által fizetett tandíj. Van az iskolának 4188 kötetből álló könyvtára és iskolaszerekkel is bőven el van látva; az esperesség ezek gyarapítására évenként 1000 koronát fordít. A felszerelések becsértéke 22.800 korona. Az esperesség tápintézetet tart fenn, a melyben minden tanuló ebéd és vacsoráért 100, reggeliért 32 koronát fizet. Élelmezésben részesült ez évben 64 tanuló. Az intézetet az egyházmegye nevében az isk. nagybizottság kormányozza ; abban az elnöki tisztet a föesperes és az esp. világi