A magyarországi ág. hitv. evang. keresztény egyház névtára 1903. (Sopron, 1903)

Különösen az országgyűlések szolgáltattak magas állású urainknak kedvező alkalmat hitvédő buzgóságuk kifejtésére. A Pozsonyban az országgyűlés idején együtt levő protestáns rendek, főtisztviselők és főurak magánjellegű összejöveteleket tartottak mindenfelől zaklatott egyházuk ^sérelmeinek orvoslása érdekében. Egymással közölték a hazulról érkezett szomorú híreket, közös tanácskozás útján létrejött megállapodásukat tanács és utasítás alakjában tudatván a küzdő egyház papi vitézeivel, kikkel folytonos érintkezésben állottak. Ugy Bécsben, mint Budán, valamint Pozsonyban latba vetve befolyásukat, személyes közbenjárással igyekeztek hitsorsosaiknak ügyes-bajos dolgaikban segítségükre lenni s babyloni fogságban sínlődő egyházuk jogosult panaszainak döntő helyen meghallgattatást és orvoslást eszközölni. Hogy legyen közeg, hová sérelmeikkel a hitsorsosok az országgyűlési tárgyalások szünetelése idején is fordulhassanak, az 1758-iki összejövetel alkalmával megválasztották báró Zay Pétert «primus et principális inspector»-nak. E tisztán magánjellegű összejövetelekből, az úgynevezett «congressus»-okból nőtte ki magát az egyetemes közgyűlés, melyben mint az egyházegyetem kormányzó és képviseleti hatóságában, az egyházi alkotmány kívánatos betetőzése vált valóvá. Maga a korona is előmozdította a szervezkedést. Terhére levén az egyes egyházi testületek által, sokszor küldöttség útján külön-külön felterjesztett számos panasz, ezt Mária Terézia királynő az 1778-ban ref. hitfelei érdekében s megbízásából hozzáforduló Beleznay Miklós tábornoknak értésére is adta. A tábornok azon megjegyzését, hogy e bajon könnyen lehetne segíteni, ha O Felsége engedélyével az egész egyházra kiterjedő hatáskörű gyűléseket lehetne tartani, melyek az ország egyes részeiben felmerülő sérelmi esetekben a közös tanácskozás útján való megállapodásokat a trón elé terjeszthetnék. A királyné helyeselvén a megpendített eszmét, Beleznay ezt azonnal közölte egyháza főembereivel s még ugyanazon évben megalakult a pestmegyei Bugyiban a «generale consistorium», mely a négy egyházkerületi főgondnokból és főpásztorból állott Beleznay Miklós «főkurátor» elnöklete alatt. Mária Terézia, midőn ugyanazon év október 12-én a consistorium megalakulását tudomására hozták, a nála ez ügyben járt küldöttség előtt csodálkozását fejezte ki a felett, miért nem jártak el e fontos ügybe n az á. h. ev. testvéregyházzal egyetértoleg ? mert szeretné, úgy nyilatkozott, ha az evangélikusok is hasonló módon szervezkednének, Beleznay, a mint Bécsből visszatért, sietett Ácsára, közölvén a királynő nyilatkozatát báró Prónay Gáborral és Lászlóval, valamint Pohl Mihálylyal, a bányakerület főpásztorával s acsai lelkészszel. Ezeknek előkelő hitsorsosaikkal ez ügyben folytatott tanácskozása azon eredményre vezetett, hogy báró Zay Péter vezetése alatt báró Prónay László, Pongrácz Boldizsár, Ujházy Dániel és Vidos Sándorból álló küldöttség a királynőhöz azt a