Ágostai hitvallású evangélikusok egyetemes névtára 1891. (Budapest, 1891)

IV. Tiszai egyházkerület

IV. Tiszai egyházkerület. Ezen egyházkerület keletkezett a szepes váralj ai 1614. évben, január havában tartott zsinaton szervezett szepes-sárosmegyei és az öt szabad kir. városok (Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes és Szeben) superintendentiáiból, melyekhez későbben a gömöri egyházmegye is csatoltatott. A rózsahegyi zsinaton (1707.) a Duna balpartján négy egyházmegye szerveztetett, és pedig az első Szepes, Sáros, Zemplén, Abauj, Ungh, Beregh, Ugocsa, Szatmár és Biharmegyében létező ev. egyházak s az azokban fekvő szab. kir. városok számára Zabler Jakab erősíttetett meg superintendenssé ; a negyedik egyházmegye pedig Gömör, Kishont, Torna, Heves és Szolnok megyékre terjedt ki s ezek superintendensévé Bodó András választatott. ni. Károly király 1734-iki rendelete az egyházkerületek számát négyre szorította, úgy hogy a szabad kir. városok kerülete megszűnt. Azonban 1743-ban létesült az úgynevezett dobsinai egyesség, melynek intézkedése szerint a superintendensek felváltva választandók lettek a szabad kir. városok német és a többi egyházak magyar és tót lelkészei közül. Ezen egyesség azonban 1860-ik évben beszüntettetett s kimondatott, hogy a püspökök szabadon választandók minden tekintet nélkül a nemzetiségre és a lakhelyre. Ezen egyház- \ kerületbe 1889. évben az erdélyi egyházkerületből a brassói magyar esperesség bekebeleztetett. Ezen kerületben a következő superintendensek hivataloskodtak : A) A szabad kir. városok püspökei, egyszersmind SárosZemplénben is : 1. Mag. Zabler Péter, lőcsei lelkész s az öt szab. kir. város főesperese, választatott 1614-ben a szepesváraljai zsinaton, meghalt 1645-ben. — 2. Wagner Márton, bártfai lelkész 1645—1666. — 3. Mag. Liefmann Mihály, kassai lelkész