Vértesi Zoltán: Vallástan - Elemi és alsóbbfokú iskolák I-VI. oszt. evangélikus tanulói részére (Pécs, 1928)
Ötödik és hatodik osztály vallás tananyaga. Második évben - XXVI. Alkalmi imák
A gályarab. Kis lakában csöndesen bibüázott, S lelke az Űr mezőit járta: Hogy megfúrod jék mennyei virágok Gyöngyharmatába, himporába S híveinek szorgos mellként lehozza Édes mézét hit — s szeretetnek ... Midőn rátört a zsarnok poroszlója: „Jöjj bíráid elé — eretnek!“ Az Úr szolgája szelíden felállott S szólt: „Bírám egy — az élő Isten!“ S elhagyá a kesergő kis családot Bízva a tiszta erős hitben: Hogy az igazság véd pa jzsa kíséri, Őrző angyalok járnak vele, S a kelő hajnal megint otthon éri Szerettei nyájas körébe. Csak egy kérdése volt a zord bíráknak: „Megtagadod-e hitedet!“ Sziklaszilárdan emelt fővel mondá: „Nem! Isten látja lel kernet!“ Védő szavát már, meg sem is hallgatták A sötétségnek fiai. Durva pribékek kezeibe adták: Nehéz gályákat hajtani! És ment szelíden az Úr hív szolgája, Elhagyva családját, honát. S viselte, mint a Názáreti, tűrve A sebző töviskoronát... A gálya már a messze tengert járja, Egyszerre a magas ég elborul, S mint végitélet szörnyű harsonája Dörgés harsan, villámok tüze hull... Tornyosulnak vad. haragos hullámok, Mindenkit elfog rémes félelem . .. Bilincsekben csak a gályarab áll ott Szilárdan, bátran a fedélzeten.
