Vértesi Zoltán: Vallástan - Elemi és alsóbbfokú iskolák I-VI. oszt. evangélikus tanulói részére (Pécs, 1928)
Ötödik és hatodik osztály vallás tananyaga. Második évben - XXVI. Alkalmi imák
A naini ifjú. ..Kitették az holttestet az udvarra.“ Szegény asszony; özvegy asszony siratja. Reá borul egyetlenegy fiára: „Most tetszik meg ki az igazi árva“. Végig vitték a halottat az utcán, Véges-végig sírás fakad az útján: Özvegy asszony sírdogálva kíséri. Aki látja sírva fakad, úgy nézi. Jaj de gyászos Nain város kapuja. Halottvivők sírva mennek ki rajta özvegy asszony kedves fiát temetni; Jaj de nehéz a koporsót emelni! jaj. de fényes Nain város kapuja, Életigét vivők mennek be rajta. „Ne sírj“, szólt a Dávid Fia, az Élet. ..Ne sírj asszony, megholt fiad feléled!“ Halottvivők megdöbbenve megállnak: Ki az, aki parancsol a halálnak? „Kelj fel ifjú!“ szólt a holtnak az Élet És a halott a halálból feléledt. Jaj, de ragyog Nain város kapuja! Özvegy asszony boldogan megy be rajta Újra örül egyetlenegy fiának. Mert az Élet parancsolt a halálnak. Óh asszonyok, édes anyák, halljátok. Könnyeteket Jézus előtt ontsátok. Sirassátok szegény megholt ifjakat, Akiket a Halál: a bűn elragadt. Áldott Jézus, látod mennyi a halott, Te felkelthetsz mindenkit, ha akarod: Könyörülj hát nézz a hívő könnyekre: Támassz minden szívet hívő életre. Kecskeméti István.
