Vértesi Zoltán: Vallástan - Elemi és alsóbbfokú iskolák I-VI. oszt. evangélikus tanulói részére (Pécs, 1928)
Ötödik és hatodik osztály vallás tananyaga. Első évben - XIX. A Miatyánk magyarázatokkal
121 köszönettel tartozunk. A „mi" kenyerünket azt jelenti, hogy amit mi jó lelkiismerettel, a mienkének mondhatunk s amit mi igaz úton megszereztünk. (A lopó, a lusta, irigy, fösvény ember nem imádkozhatik igy, vagy ha imádkozik, hazugság van szájában). Másrészt családtagjaimra is gondolok, kiket ellátni, a szegényekre, kiket segíteni kötelességem. „Mindennapi“ kenyerünket kérjük, tehát nem fölöslegeset, gazdagságot, mert nem gazdagság, hanem a megelégedés boldogít. A „ma“ szócska arra figyelmeztet, hogy naponkint imádkozzunk és a holnapért, a jövőért ne aggodalmaskodjunk. 5. Bűneink megbocsátására éppen olyan szükségünk van, mint a mindennapi kenyérre. Ha megvizsgáljuk magunkat,' érezzük, hogy gondolatban, szóval és cselekedettel sokat vétkeztünk Istent kérjük itt, tekintsen el bűneinktől és ő kegyelméből megbocsát és megadja azt, amire szükségünk van. Ezért neki hálánál tartozunk. Hálánkat úgy fejezzük ki, hogy mi is megbocsátunk ellenünk vétkező embertársainknak. (Pl. József, Dávid, Irgalmatlan szolga). 6. „Kísérteibe vinni“ itt azt jelenti, hogy rossz útra vinni, bűnre csábítani. Nem az Isten akar kísérteibe vinni, mert hiszen ő csak mindig jót akar, hanem az ördög, a rossz emberek és a bennünk levő gonosz kívánság, a minek folytán Isten igéjében kételkedünk és elkárhozunk. (Pl. bűnbeesés, Kain, Judás, József, Jézus és a kísértő). 7. Az utolsó, a hetedik kérdésben minden testi-lelki bajunk össze van foglalva. így: betegség, bánat, kishitűség. becsületnek elvesztése. E földet, — mivel sok baj, nyomor van rajta, — „nyomorúság völgyének" nevezik. Mindeme gonosztól csák Isten szabadíthat meg és csak ő adhat erőt arra, hogy e sok baj között el ne csüggedjünk. A bajnak is egyszer végeszakad, ha üt végóránk és mennyei Atyánk magához vesz a mennyekbe, az örök boldogságba. E boldogságban azonban csak azok részesülnek, kik mindvégig megállnak a hitben. III. A dicsőítés Máté evangéliomában van. A róm. kath.-ok Lukács evangélioma szerint mondják el a Miatyánkot, hol a dicsőítés hiányzik. A dicsőítés megerősít bennünket ama hitben, hogy Isten, — mivel övé az ország, amelynek mi polgárai vagyunk, — megakarja, mivel övé a hatalom, — megtudja, és — mivel az övé a dicsőség mindörökké, — megfogja hallgatni imánkat. „Amen" = Ügylegyen, részünkről bizalmat fejez ki, hogy kérésünk beteljesedik, Isten részéről pedig azt az ígéretet foglalja magában, hogy kérésünket a mennyei Atya szívesen fogadja és meghallgatja.]
