Vértesi Zoltán: Vallástan - Elemi és alsóbbfokú iskolák I-VI. oszt. evangélikus tanulói részére (Pécs, 1928)
Ötödik és hatodik osztály vallás tananyaga. Első évben - XVIII. Az imádságról általában
115 XV111. Az imádságról általában. Imádkozni annyit tesz, mint szavainkat Istenhez intézni, gondolatainkat Istenre irányítani. Istenhez a Jézus nevében kell imádkozni. Mi evangélikus keresztyének Máriához és a szentekhez nem imádkozunk és őket segítségül, közbenjáróul nem hívjuk, mert egy a mi közbenjárónk, a Jézus Krisztus, ki megmondotta: „Senki nem mehet az Atyához, hanem csak általam“. (Ján. 14, 6.) Imádkozás közben keresztet nem vetünk magunkra, „olvasót“, „rózsafűzért“ sem használunk, mert Jézus azt tanította: „Mikor pedig imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, kik fennállna imádkoznak, az utcák szögletein, hogy lássák őket az emberek... ne is legyetek sok beszédűek, mint a pogányok . . . Isten lélek és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják“. (Máté 6; Ján. 4. 24.) Isten, a Jézus nevében mondott imádságot meghallgatja. Jézus ugyanis így szól: „Bizony, bizony mondom néktek, ha valamit kérendetek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.“ (Ján. 16, 23.) Az imádság lehet kérő, hálaadó és magasztaló imádság. A legszebb és legkötelesebb ima az „Ürtól tanult ima. vagy Mi Atyánk“. A Mi Atyánk három főrészből áll: 1. Megszólítás. 2. Hét kérés és 3. Dicsőítés. (Példa: Jákob (I. Mózes 32, 9), Mózes (II. Mózes 14, 27), Jézus (Máté 26, 39), Vámszedő (Luk. 18), Pál apostol (I. Tim. 2, 1) kérő, Noé (I. Mózes 8, 20), a samariabeli (Luk. 17, 16), Jézus (Máté 14, 19), Dávid (Zsoltár 34, 65, 103) hálaadó és Dávid (Zsoltár 135— 6, 138) magasztaló imája.). 8*
