Groó Gyula: A Szentírás - Evangélikus vallástanítási tankönyv középiskolák VII. osztálya számára (Győr, 1945)

I. A szentírás keletkezése

8

nem ismerheti meg a bűnös ember a maga erejéből. Ez két okból is lehetetlen. Egyfelől a bűn megrontotta az embert, süketté és vakká tette lste» dolgaiban. Másfelől megrontotta a teremtett világot, úgyhogy-áz jelenlegi állapotában nem tükrözi, híven Isten keze nyomát (Róm. 1, 18—23). A bűnös ember azonban mégis mindig újra megkísérli, hogy a maga erejéből ismerje meg Istent. Próbálkozása azonban kudarccal jár; Isten helyett legfeljebb a saját leikével, vagy, ami még rosszabb, a gonosz lelkekkel, az ördöggel és seregével találkozik. Így keletkeznek a különféle pogány vallások. /

„Az értelem tudja, hogy Isten létezik. De hogy kicsoda, vagy milyen az Isten, azt nem tudja. Olyanformán áll a dolog, mint amikor Krisztus a zsidók között élt: tudták/ hogy a Messiás közöttük van, az emberek között jár-kel, de hogy melyik a Messiás, és hogy kicsoda, azt nem tudták. Ugyanígy van az értelem is Istennel. Úntalan tévedésbe esik: isteninek mondja azt, ami nem az és nem isteninek azt, ami pedig ugyancsak az. Mindezt nem cselekedné, ha tudná, hogy kicsoda Isten. Így azután sohasem az igazi Istent találja meg, hanem csak az ördögöt.“ (Luther.)

Isten különbözőképpen szólott. Szóval: álomban és álomképekben (Jákob, József), ébrenlétben, látomásban (Ésaiás, Péter), angyalok által (Ábrahámnak, az üres húsvéti sírnál), mennydörgésben és halk szóval (Sinai hegyen/ Illésnek a Hdreben). Jelekben: égő csipkebokor, felhő és tűz- oszlop, Áron vesszeje, elszáradt fügefa. Cselekedetekben: átkelés a Veres tengeren, Jézus feltámasztása, gyógyításai, általában a csodákban, sőt Isten választott szolgáinak és egész Izraeliek életében. Legfőképpen azonban szólott hozzánk az Ö egyszülött “Fiának, a Jézus Krisztusnak életében, halálában és feltámadásában.

Isten kinyilatkoztatása mindig esemény, történés. Akkor is, ha szó vagy jel által való. Amit Ö mond, az megtörténik. Amikor Isten beszél, egyúttal cselekszik is. Isten beszédének ezt a tulajdonságát jól kifejezi az, hogy magyarul igének mondjuk; igének pedig csak a történést, cselekvést jelentő szavakat nevezzük.

Isten kinyilatkoztatásában akaratát közli velünk. Éppen ezért Isten igéje mindig személyhez szóló üzenet: parancs vagy Ígéret, törvény vagy evangélium.

2. §. Isten igéje és a szentírás.

Isten kinyilatkoztatása egyszeri esemény. A történelemnek meghatározott idejében Isten kiválasztott magának embereket és azokhoz szólott. Sőt kiválasztott egy egész népet is, Izrael népét. Isten tehát nem egyszerre az egész emberiséggel ismertette meg magát, hanem csupán néhány evégből kiválasztott emberrel. Ezeket azután megbízta azzal, hogy Öt másokkal is megismertessék, Jézus Krisztusban történt írás, biblia néven ismerünk. A biblia Isten kinyilatkoztatásáról mások előtt bizonyságot tegyenek. Isten üzenetét tolmácsolták a többieknek: Isten igéjét hirdették. Mint a király követei, hírnökei közhírré tették azt, ami rájuk volt bízva (II. Kor. 5, 20). Istén igéje tehát csak néhány kiválasztott ember számára hangzott közvetlenül; a többiekhez pedig csak választott szolgáinak igehirdetésén keresztül.

Az apostolok korával a kinyilatkoztatás ideje lezárult. Azóta ennek az egyszer történt kijelentésnek az alapján szól az igehirdetés.