Botta István: Keresztyén hit és élet - Hittankönyv a gimnáziumok III. osztályának evangélikus tanulói számára (1949)

I. rész: A keresztyén tanítás alapja

ä «emberrel. És mindez nem külön-külön történik,. hanem •egyszerre. Emberi hasonlattal ezt nem lehet megértetni, csupán megsejtelni, mert Isten cselekedetei felülmúlnak minden emberi hasonlatot. De egy példával megsejtethet­jük ezt: Amikor a bíró a vádlott előtt kihirdeti az ítéletet, akkor az nem elröppenő szó csupán, hanem a vádlott .szabad, vagy rab lesz általa. A kinyilatkoztatás tehát Is­tennek az a munkája, mellyel az embert bűnéből meg­menti és vele a bűn miatt megszakadt életközösséget hely­reállítja. A kinyilatkoztatást Isten igéje által végezte. Isten igéjében nyilatkoztatta ki önmagát és igéje által mentette meg bűnéből az embert. Ugyanazzal az igével^ mellyel teremtette a világot. Azért végezte Isten kinyilatkoztatását igéjével, mert igéje sem pusztán szó. hanem cselekedet is egyben. Ezért végezte el ez az ige együtt mindkét feladatot: megismertette Istent az emberrel és megmentette az em­bert bűnéhől. Az ige Isten szava és tette egyben, Isten te­remtő szava. Szépen fejezi ki ezt a mágyar „ige“ szó. Az ige cselekvést jelentő szó. Ez két dolgot jelent. Először azt, hogy az igének ereje van, másodszor pedig azt, hogy ahol az ige szól, ott az eredmény nem marad el. Ahol Isten megszólalt, ott mindig történt valami. A teremtésről mondja a zsoltáríró: „Szólt és meglett, parancsolt és előállott.“ (33. Zsolt. 9.) Minden beszéd ereje a beszélő hatalmától függ. Isten beszéde azért minden más dolognál hatalma­sabb, mert Isten ereje áll mögötte, Isten hatalma nyilat­kozik meg benne. Ezért mondja Luther: „Első és fődolog, hogy határozott különbséget tegyünk az Isten igéje és az emberek beszéde között. Az ember szava egy kis zengzet, támad a légben és nyomban tovatűnik, ámde az Isten igéje égnél és földnél, halálnál és pokolnál is nagyobb, mert Isten ereje az és megmarad örökké.“ Isten igéjének ezt az erejét érezték a próféták, amikor Isten megszólította őket. ,(Ézs. 8,11. Jer. 20,7—9.) Isten maga is sziklazúzó pörölyhöz hasonlítja. (Jer. 23,29.) Isten igéjének azért van ilyen ereje, mert az igében maga Isten van jelen. A kunom dott emberi szó elválik attól, aki kimondta és köze is alig marad kimondójához. Még leírva is külön marad a mű és alkotója. Az Ige azonban nem válik el Istentől. Amint kezdetben egy volt az Istennel, úgy egy marad Vele mind­végig. (I. János 1; 1.) Az ige tehát nem csupán egy jel­adás a távoli Istenről, aki felérhetetlen magasságban volt és ott is maradt. Az igében maga a távollévő Isten (ön közénk. Az igében magával az Istennel találkozunk. Isten igéje három formában, három alakban végezte tés végzi ma is közöttünk megmentő munkáját: 1. Jézus Krisztusban az ige testté lett. ! .

Next

/
Thumbnails
Contents