Tolnai Pál - Elefánty Sándor: Hogyan tanítsuk a bibliai történeteket az evang. népiskola III.-IV. osztályában (Nyíregyháza, 1932)
A. évi anyag - Újszövetségi történetek
ó mond, az az örökélet forrása, c) Szövegolvasás. Rz Ujtestamen- tomban ez a hely: Rz Isten lélek stb _kövér betűkkel van nyomtatva... Fontos_ Aki olvassa, érezze, hogy drága gyöngyszem v an szemei előtt_ Szívvel, lélekkel olvassa... I V. Alkalmazás, s) A gyermek életére. 1. Az iskolában. R múltkor egyik pajtástoknak tanítás alatt folyton mozgott a szája. Még kilenc óra sem volt s máris Evett Pedig reggel két bögre kávét is megivott Jézus éhes volt Mégsem nyúlt az ételhez. Mindent a maga idején! Rz iskoláról irt fogalmazásban az egyik lurkó igy hizelgett: Szeretem a tanító bácsit. Ezt most felolvasom. Nevet nem mondok. Csak ez aztán igaz is legyen! 2. Otthon. Ismerek egy kis fehér házikót, melyre bizonyára mosolyogva tekint le Jézus_ Irmus lakik benne_ Csupa dal, csupa jó kedv. Majd felveti a házat_Mintha csak egy viháncoló madá rka bújt volna belé_Vagy valami más__ (Találgatják.) Valamit a szívébe zárt, attól van olyan jó kedve_R IV. parancsolatot_Azért mosolyog le Jézus... Aki a szüleit, testvéreit szereti, Isten t is imádja. 3. Általában. Lám Vica és apukája első útjukat a templom felé vették. Tudom, ti sem kerülitek el_Igen ott vagytok__Csakhogy egyik-másik néha olt van és még sincsen ott_ Másutt kala ndozik a lelke... Még a templomban sem imádja az 1st«, nt_ A templomban gondoljatok Jézus szavaira_Akik— b ) A mindennapi életre. 1. Az egyén. Megint előveszem az újságot. Olvasom. Egy igaz mese. Horváíh István boldogan élt falujában. Pedig csak egy kis házikója volt. Egy szép napon az is leégett. Az öt vigasztalóknak csak ennyit mondott: Majd megsegít az Isten! Vándorbotot vett a kezébe s azután húsz évig hírét sem hallották. A napokban egy fényes autó állt meg a községben. Előkelő úr szállt ki belőle. Nem ismerte senki. Mikor azonban megmondta nevét, ez is, az is emlékezni kezdett Horváth Istvánra. S jöttek a kérdések. Hol, merre járt, hogy az Isten ennyire felvitte a dolgát. Bizony, az Isten segítette. Elmondta, hogy sok szenvedés és nélkülözés után egy dúsgazdag, de mogorva beteges öreg ember szolgája lett. Egy napon a gazdája valami uj olvasnivalót kért tőle. Ö a Bibliát 8dta a kezébe. Ilyet sohasem látott, mert egész életében csak a pénzgyüjtésre ért rá. Mégis felcsapta a könyvet. Nemcsak kenyérrel él az ember _ Ezt olvasta legelőször. Elkezdett gondolkodni_ aztán olvasott, olva sott— nem nyugodott addig, mig végig nem olvasta. Ä mogorva arc szelíd vonásokat öltött. Szolgáját fiának fogadta s azóta együtt imádják az Istent. Most azért jött szülőfalujába, mert olvasta, hogy itt nagy az ínség s személyesen hozta el a bőkezű adományt. b) A nemzet. Bizony nagy az ínség, sok a bánat, tenger a gond. A kifosztott, megcsonkított országnak csak Istenben van 95
